Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Silling István: A műrokonság és a házassági rokonság néhány jellegzetessége Kapuszinán

járt ki. Az utóbbi harminc évben már a gyermek nemétől függ, hogy ki tartja a keresztelőn.

Amikor a keresztelőről haza értek, akkor a házbeliek megkérdezték a keresztszülőtől:- Mit vittél?- Pogánykát.- Mit hoztál?- Báránykát.- Mit hoztál?- Robikát.

Ezután a keresztszülő átadta édesanyjának a megkeresztelt kisbabát.

A család első fiúgyereke a keresztapa, első leánygyereke a keresztanya nevét kapta. Ha a második gyerek neme az elsőével azonos volt, akkor vagy a nagyszülő, vagy a szülő nevét kapta. így igen kevés név szerepel a kupuszinai anyakönyvekben. Az 1970-es évek óta ez a névadási szokás már változott. Korábban a legelterjedtebb nevek a következőek voltak: István, János, József, Mihály, Pál, Mária, Erzsébet, Katalin, Anna, Verona. Az első, a faluban kevésbé ismert nevek: Tibor, Zoltán, Attila, László, Nándor, Róbert, Erika, Aranka, Melinda, Szilvia, Valéria voltak. Legtovább az István és az Anna név élt a korábban is elterjedtek közül.

A XX. század közepén élt még a hiedelem is, hogy baj fogja érni azt az első gyereket, akit nem a keresztszülője nevére keresztelnek. Idős falubeliek emlékeznek még ilyen esetekre. Emiatt még az elsőnek született, s bár a keresztszülő nevét kapott, de mégis hamar elhalálozott gyerek után a következő ugyanolyan nemű gyermek is a keresztszülő nevét kapta.

Napjainkban a keresztelő a születés után időben annyira kitolódik, hogy az édesanya is részt vehet a keresztelőn.

Minden gyereknek ugyanazok a keresztszülei, mert a komaság egész életre szól. Azonban előfordult már, hogy gyermektelen házaspár a komájuk ötödik gyerekét nem vállalta keresztelőre mondván, hogy eleget adtak már. Ilyenkor az elutasító koma rokonságából valaki mégis elvállalta a komaságot.

Különben a komaságot nem illik visszautasítani. Aki megteszi, azt a falu megszólja. A komaságot meg is lehet szakítani. Ilyen eset volt, amikor a lakodalmi koma neve nem tetszett a megszületendő gyerek szüleinek, s felmondták a komaságot. Akkor a hoppon maradt házaspár keresett egy újabb komát.

A gyerek egész életében keresztapának, keresztapámnak, keresztanyának, keresztanyámnak nevezte keresztszüleit, sőt még a házastársának keresztszüleit is, míg a keresztszülők a becézett nevén nevezték keresztgyermeküket: Miska, Jancsi, Pisti, Katica, Mariska. A keresztapa, keresztanya megszólítás még a szülők keresztszüleinek is kijárt.

A keresztelőt követő első vasárnap látogatta meg a keresztanya gyerekágyas komaasszonyát, s vitt neki teljes és bőséges ebédet.3

3 SILLING István 2011.

101