Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Molnár Tibor: A cs. és kir. 86. (szabadkai) gyalogezred harcai az 1914. szeptember–októberi időszakban az orosz hadszíntéren

WsHvn

'Mecsqry

taszk* r-wnm ::rí>

Zosadki

.inszkiGm

JjjjM/Jvo,

Tarmyvka -<ó

St erase!

fél zászlóalja. Tartalék a közép mögött a 86/IV. zászlóalj. A géppuskás osztagok Szuminában maradnak és ott éjjeleznek.

Felderítésre zászlóaljanként 1-1 járőrt már kirendeltem. Ezek a magaslat elérését rakétával fogják jelezni.

Megközelítés alatt a lövés és minden zaj kerülendő. Az ellenség tüzét viszonozni nem szabad, az állást szuronyrohammal kell elfoglalni. Az éjjelezésre a parancsot az állás elfoglalása után fogom kiadni.“

Jóval elmúlt már éjfél, amidőn az ezred a támadás céljául kitűzött magaslat lábához megérkezett. Teljes csendben kúsztak fel a magaslatra és rajtaütésszerűen támadtak az ellenséges állásokra: a közelharcban leküzdötték az oroszokat. Azonban a küzdelem zajára feleszméltek a tartalék-állásokban pihenő oroszok, akik azonnal ellentámadást indítottak. Ennek kivédése során érte halálos lövés az ezredparancsnokot, Gaksch Antal alezredest.

Pfalz Rudolf alezredes, a IV. zászlóalj parancsnoka - értesülve az ezredparancsnok hősi haláláról - azonnal annak helyébe lépett: felismerve a helyzet tarthatatlanságát visszavonulást rendelt el. Ez a parancs azonban már nem jutott el mindenkihez: akik továbbra is az orosz állásokban maradtak, azokat az ellenség bekerítette és fogságba ejtette. A rossz irányba visszavonulók is hasonló sorsra jutottak, Pfalz alezredes vezetésével 290 főből álló csoport tudott megmenekülni.

A szuminai éjjeli ütközet 1914. október 12-ről 13-ára virradóan (forrás: Gaksch József - Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története 1882-1918. 1940.)

81