Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Molnár Tibor: A cs. és kir. 86. (szabadkai) gyalogezred harcai az 1914. szeptember–októberi időszakban az orosz hadszíntéren
A következő napon az ezred tovább folytatta az előrenyomulást Czerkasy község irányába, amit szeptember 11-én 11 óra 45 perckor értek el. Megkísérelték birtokukba venni a községtől DK-re lévő 280-as magaslatot, de heves tüzérségi, géppuska- és puskatűz fogadta őket. A magaslatot csak 16 órára, véres harcokat követően, sikerült elfoglalni: a küzdelem során elesett 22 fő legénység, megsebesült 6 tiszt és 139 fő legénység, eltűnt 62 fő legénység. Szeptember 12-én a 86-osok visszavonulásra kaptak parancsot. A visszavonulás - amelyre az orosz hadszíntér más pontjain, elsősorban az 1. és a 4. hadsereg illetékességi szakaszain kialakult kedvezőtlen hadihelyzet miatt Conrad von Hötzendorf12 vezérkari főnök adott parancsot - általános volt: azt először a San-folyó mögé, majd tovább a Dunajec mögé, illetve Magyarország határáig kellett végrehajtani. A Czerkasy környékén elszenvedett vereség következtében az oroszok visszavonultak: nem számítottak arra, hogy a győztes osztrákmagyar IV. hadtest csapati is vissza fognak vonulni. Ezért a 86-osoknak az elleneséges csapatoktól NY-i irányba való elválása nem ütközött akadályokba. A visszavonulás - noha az ellenség nem zavarta - nagy nehézségekbe ütközött, mert a bőséges, folyamatosan zuhogó esőben az utak feláztak. A tüzérség és a járművek teljesen felszaggatták a különben is rossz állapotú utakat. Ennek következtében óriási torlódások alakultak ki. Az utakról letérni a mocsaras talaj miatt lehetetlen volt, a csapatok órákon keresztül kénytelenek voltak várakozni. A lassú haladás következtében képtelenség volt a napi menetcélokat teljesíteni, ezért éjjel-nappal vonulni kellett: rendszeres pihenésről, étkezésről, tisztálkodásról szó sem lehetett. A testileg-lelkileg elcsigázott, agyonázott és agyonfázott, nélkülöző csapatok állapota leromlott és felütötte fejét a kolera is. Az ezred szeptember 24-én, Zemplénoroszinál13 lépte át a magyar határt. A csapatok között uralkodó fertőző betegség miatt a községtől északra, sátortáborba vonultak szállásra. Itt nyílt lehetőség a 86-os bakának a tisztálkodásra, pihenésre és a rendszeres étkezésre. A kolera azonban tovább szedte áldozatait: az ezred hadrafogható létszáma szeptember utolsó napjaiban alig egy zászlóaljnyi erőt képviselt. A hadvezetőség döntése értelmében az osztrák-magyar csapatok a Kárpátokban - a magyar határ védelmére szorítkozva - várták az orosz támadást. A cs. és kir. 32. gyaloghadosztály Gaksch Antal alezredes (forrás: Gaksch József - Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története 1882-1918.1940.) 12 Franz Conrad von Hötzendorf (1852-1925), cs. és kir. tábornagy, 1912-1917 között a Monarchia haderejének vezérkari főnöke. 13 Ma: Ruské, Szlovákia. 79
