Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban
a Magyar Királyi Honvédség tábori lelkészi szolgálatát, és a közös haderő tábori püspökének joghatósága alá vonták őket. A római- és görög katolikus felekezetek felett a tábori püspök az alárendelt lelkészek útján gyakorolta a joghatóságot. A protestáns és görögkeleti tábori lelkészek, tábori rabbik a jurisdictionális felhatalmazást attól az egyházi hivataltól kaptak, ahonnan a megbízásukat is.9 Mozgósítás után a magasabb szintű parancsnokságokon is szolgáltak tábori lelkészek, de akik igazán sokat tettek a katonák lelki gondozásáért azok a hadosztály-parancsnokságokon, tábori és tartalékkórházakban, megerősített helyeken, vártörzsekben és ezredeknél tevékenykedő egyházi személyek voltak. A hadosztályoknál két tábori lelkész szolgált, akik közül az egyik minden esetben római katolikus pap volt, míg társa felekezete attól függött, hogy az alakulat soraiban a római katolikus mellett mely vallás hívei voltak a legtöbben. Az ennél alacsonyabb beosztású alakulatoknál egy lelkész szolgált. Amennyiben egy dandárt, ezredet vagy annak egy részét (zászlóalj) hosszabb időre más állomáshelyre rendelték, akkor kötelezően külön tábori lelkész tartott velük a szolgálatra.10 11 A háború kitörése után érzett eufórikus hangulat a harcok előrehaladtával fokozatosan csökkent. A frontvonalakon mindkét szövetségi rendszer oldalán milliók kényszerültek bevonulni katonai szolgálatra. Az ezzel járó megpróbáltatások fizikálisán és mentálisan is megviselték a katonákat, akik a korban sokkal inkább megélték hitüket, mint a ma embere. Ez egyrészt segítséget nyújtott a szokatlan körülmények leküzdésében, másrészt a vallási parancsolatok megszegése további lelki válságot okozhatott a harcolóknak. Abban, hogy a mentális problémákat sikerüljön leküzdeni, illetve a katonák a vallási kötelmeiknek meg tudjanak a szolgálatuk alatt is felelni, az alakulatnál szolgáló tábori lelkészek nyújtottak segítséget. Arra a kérdésre, hogy ez milyen mértékben sikerült, nagyon nehéz választ adni. Elsődlegesen ma már csak leírt forrásokra támaszkodhatunk, amelyek a szerző véleményét tükrözik, ebből azonban nem szabad általánosítani és mindenkire vonatkoztatni. Ahány visszaemlékező, annyi nézőpont, annyi vélemény, amelyek sokszínű és egyedi képet mutatnak az átélt háború lelki traumáinak feldolgozásával kapcsolatban is. Kérdésként merült fel továbbá, hogy az átélt borzalmak, a halál közelsége, a bizonytalanság, társaik elvesztése miként hatottak a katonák hitéletére, miként tudták megőrizni hitüket, illetve a sok szörnyűséget megtapasztalva nem fordultak-e el, nem ábrándultak-e ki a vallásukból? „Azt szokták mondani, hogy aki imádkozni akar tanulni, az menjen a tengerre. Mi is mondhatjuk, hogy a lövészárok az istenifélelem erős felgerjesztője. Aki lövészárokban tartózkodott, aki átélte annak borzalmait, aki kiállotta a közeli veszélyek bizonytalan érzéseit, az tudja, hogy ilyenkor az ember Istenre gondol és Istenre bízza magát s ez az Istenhez való közelítés a legnagyobb lelki megnyugvás a vérözön pokoli pillanataiban,”11 - vélekedik a kérdésről Zelényi Menyhért, a császári és királyi esztergomi 26. gyalogezred tábori lelkésze. írásából kiderül, hogy véleménye szerint az átélt háborús sokk hatására a katonák a vallásban keresnek erőt és vigasztalást. Részben egyezik a véleménye Gabányi Jánosnak „A harc és általában a háborús tevékenységek psychológiája”12 címmel megjelent munkájában: „Az a katona, aki hit nélkül, istenfélelem és vallásos meggyőződés nélkül vonul a háborúba, ritkán válik ott hívő, vallásos egyénné, de nincs lelki 9 Borovi József 1992 94-95. o.; Dr. Varga A. József 2010 68. o.; Stencinger Norbert 2011 49-51. o. 10 Borovi József 1992 99. o.; Dr. Varga A. József 2010 49-96. o.; Stencinger Norbert 2011 25-57. o. 11 Zelényi Menyhért 1916 12 Gabányi János 1924 59
