Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Nagy Janka Teodóra: „Mint a repeszgránát”: az I. világháború hatása a népi jogéletre (avagy a népi jogszokások dinamikája)
tárgyát tehát a jogi vonatkozású társadalmi norma jelenti, amely lehet szokásnorma, jogszokás, szokásjog, jogi norma/jogintézmény, jogi népszokás, illetve jogi néphagyomány.5 A szokásnorma az egyéni normák általános sokféleségében érvényesülő, a közösség által elfogadott, helyesnek tartott magatartásszabály/társadalmi norma. A jogszokás Tagányi Károly, Bónis György, Tárkány Szűcs Ernő majd Varga Csaba, legutóbb Mezey Barna meghatározása szerint a közösség tagjainak kifejezetten jogi jellegű, a törvény által szabályozott „fent” világától élesen elkülönülő „lent” világa. A társadalom kisebb-nagyobb közösségeinek vélt vagy létező autonómiája alapján alkotott, a közösség által elismert (a hagyomány és szokás erejénél fogva megtartott és öröklődő, szükség esetén azonban a közösség által kikényszerített), a mindennapok szervezésére (az életviszonyokban jelentkező érdekeltségek egyeztetésére) szolgáló szokásszerű gyakorlata (pl. jegyesség, alku).6 Tagányi Károly külön is kiemelte, hogy a jogszokáson elsősorban a megíratlan, jogi alakba nem öntött jogszokásokat, szertartásokat és jelképeket érti.7 A szokásjog (consuetudo) a kisebb vagy nagyobb közösségek együttélése során kialakult, majd az állam által utólag elismert, szankcionált szokásnormát, jogszokást jelenti. A jogi norma olyan általános jellegű, kötelező erejű társadalmi norma/magatartásszabály, amelyet az állam, vagy állami szerv alkot, érvényesülését is végső soron állami kényszer biztosítja. A jogi népszokás olyan jogi vonatkozású szokás, amely az elsősorban a paraszti közösségek mindennapi életének meghatározott, ismétlődése következtében az utódokra is átörökített rendje. Az állami szabályozásnak csak kiegészítőjeként, színezőjeként vagy csupán jelképes tartalommal él tovább.8 A jogi néphagyomány pedig a már nem gyakorolt, de még ismert jogi vonatkozású szokásoknak, jelenségeknek a folklórban (mese, dal, monda, rege, anekdota, igaz történet), illetve a tárgyi emlékekben történő továbbélése, hagyományozása.9 A jogi vonatkozású társadalmi normákat vizsgálhatjuk horizontálisan és vertikálisan. A horizontális szint az egy adott időpontban érvényesülő, különböző típusú jogi vonatkozású társadalmi normák metszete, a vertikális szint pedig egyetlen jogi vonatkozású társadalmi norma időben különböző létformáit jelenti.10 11 3. A jogi néprajz vizsgálata tárgyához egy ún. komplex módszerrel közelít: a történeti, jogi kutatási módszerek mellett a terepmunka, a kérdőívezés és az interjú módszerét is használja, ahogyan az írott forrásokon túl a szájhagyománnyal és a tárgyi emlékekkel is bővíti a források körét.11 s Varga Csaba a jogszokástól a jogi népszokásig terjedő folyamat változásait elemzi, és a jogi néprajz vizsgálati szempontjai alapján két további létszakasszal (szokásnorma, néphagyomány) egészíti ki. VARGA Csaba 2002 132-133. o. (Első megjelenés: VARGA Csaba 1981). Tárkány Sziics Ernő elsősorban Bónis György munkáira hivatkozva határozza meg a néphagyomány fogalmát (TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981 29-35. o.), a néprajzi szakirodalom alapján pedig részletes olvasatát adja jogi néphagyomány és jogi népszokás elkülönítésének (TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981 36-44. o., NAGY Janka Teodóra 2003) 6 Tagányi Károly még következetesen jogszokásokról szól, Tárkány Szűcs Ernőnél jóval diffiizabb a terminológiahasználat. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981, MEZEY Barna 2009, NAGY Janka Teodóra 2009 7 TAGÁNYI Károly 1919 8 VARGA Csaba 2002 133-134. o. 9 A kérdéssel részletesen foglalkozik: NAGY Janka Teodóra 2000, NAGY Janka Teodóra 2002 25-39. o., NAGY Janka Teodóra 2003, NAGY Janka Teodóra 2014 10 NAGY Janka Teodóra 2011a. 11 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1976 50
