Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Perger Gyula: Egy vidéki hadifestő a császári és királyi Sajtóhadiszállás szolgálatában. Juskó Béla harctéri képei
pótzászlóalj népfölkelő hadnagyaként került az orosz frontra.14Az ezred emlékkönyvéből tudjuk, hogy „A tartfalékos] és népf.[ölkelő] tisztek közülJuszkó Béla népf.[ölkelő] hadnagy, Matkovics Béla és tibai Takács János tart. [alékos] hadnagyok az ezred elesett tisztjeinek és tisztjelöltjeinek arcképcsarnokát festették meg, azonkívül az ezred nevezetesebb harczairól is festettek néhány képet.”'i(3. ábra) Juszkót - társaihoz hasonlóan - ide-oda helyezték az egyes frontszakaszokon. 1915 novemberében még a Mali Dorogostai rajvonalat festi, 1916 júliusában Valsaquana környékét, november 13-án pedig már Nowy Zagorowban van. November 24-én a Bubnowai raj vonalnál kitört tüzérpárbajt, 1917 júliusában pedig Kirli Barba mezejét viszi vászonra. Juszkó az orosz illetve az olasz fronton készített vázlatokat, képeket. A kész vagy késznek tekintett műalkotásokon nem azok tényleges elkészítési idejét, hanem az ábrázolt esemény dátumát rögzítette. A hadifestőként készített - és ránk maradt képei - jól mutatják Juszkó művészetének kettősségét. Ceruzarajzai, terepen készített akvarelljei, és a kidolgozott olajképek a precíz, hitelességre törekvést, a vízfesték pasztellszínei az elvonatkoztatás képességét, az olajjal festett kész képek pedig a fény-árnyék játékával az impresszionizmushoz való ragaszkodást mutatják. Ez utóbbiakban már nyoma sincs a küzdelemnek, mintha a propaganda szempontokat is figyelmen kívül hagyta volna, valójában a pusztulás, pusztítás impresszionista tájképeit alkotta meg. Tudjuk ugyan, hogy a Sajtóhadiszállás képzőművészcsoportj ának tagjait - a többi tudósítóhoz hasonlóan - nem engedték a harcok közelébe, csupán egy-egy látványos győzelem után vagy a kevésbé veszélyes előkészületeknél, harcmentes, nyugalmasabb időszakban látogathatták meg az első vonalakat. így a vázlatok, s a mellettük rögzített feljegyzések adták az alapját a később kidolgozandó alkotásoknak. Juszkó azonban, ha csak tehette, a harci események közben is alkotott: „Portyázunk erre arra, itt-ott a nyeregből, már a hol lehet, mert nem mindenhol lehet.”16 „En bíz oda szoktam férkőzni minél közelebb a zenebonához, hogy lássam, mit csinál a levegőben csak nyekergő lövedék, mikor czélba ér. Csakhogy ez nem mindig sikerül. Megesik, hogy mire az ember a dombok, hajtások mögött bujkálva, a kívánt helyre ér, hát már vége az előadásnak. Máskor meg a muszka srapnell mondja, hogy ne tovább. Szóval sok mindennek van beleszólása a dologba. [...] Tavaly egy szép derült téli napon módfólótt kedvezett a szerencse. Pompásan megtudtam közelíteni a kavarodást és egészen közelről kenhettem a deklire az eszeveszett játékot.”17 A hadszíntér Juszkó számára a képek tekintetében nem csak témát adott. A népfelkelő művész mintha tényleg élvezte volna a csak a háború által biztosított vizuális környezetet. Ahogy írja: „Érdemes megpingálni az olyanféle dolgot, a miről még az üteg telefonjának száraz, hivatalos hangja is csak ilyen színesen teszi a jelentést: »Xfalut sikerült hat helyen felgyújtanunk «. ”18 Vissza-visszatérő képtémájáról, a srapnelek hatásáról készített feljegyzése szerint: „A srapnell is szép dolog bizonyos distancziáról, kivált ha a mieink lövik, mert ennek a mellett, hogy rózsaszínű a füstje, még az az ékes tulajdonsága is megvan, hogy nem a mi bakánk siratja meg a pukkanását. Mondom, szép a srapnell lövés. Mikor kilobban, hát vörhenyesen rózsaszínű a füstje, aztán lilás lesz, majd meg szürkévé válik és lassan úszik tova, hogy helyet adjon egy másik ugyancsak 14 PAULOVITS Sándor 1939 308. 15 PAULOVITS Sándor 1939 292. 16 Vasárnapi Újság 63. évfolyam 26. szám. 1916.június 25.404. 17 Vasárnapi Újság 63. évfolyam 30. szám. 1916. július 23. 470. 18 Vasárnapi Újság 63. évfolyam 30. szám. 1916.július 23. 470. 128
