Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)

Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep

szerint Makarthoz vonzódik, a bécsi akadémiák kapuja felé kacsint. A belső zavarok elpalástolá- sára felemás - úgynevezett hangulat - piktúrát csinál. Arra, hogy akadémikus legyen, a szó jobbik értelme szerint, nincs elég fegyelmezettsége, hogy impresszionista legyen, bár elkésetten is, ahhoz nem elég bátor.”39 Nemes Marcell szintén több művet vásárolt az illusztrátorként, karikaturistaként is jelentős, Hollósy- és Bourguereau-tanlt- vány Márk Lajostól (1867-1942). Festményeinek fő témája a nő volt: „Délutánonként e műteremben talán a Lipótváros vagy Belváros egy-egy szép asszonya pózol a tegnap érkezett párizsi öltözetben. Délelőtt ellenben egy aktmodell hever a kereveten, vagy a tükör előtt igazít magán egy lecsúszott nagy selymet, amelyen hirtelenül megvillan changeant játékában a lila és zöld szín."40 A Parkban ülő nő (6. kép) plein-air hatáshoz közelítő, egész alakos képmását az - 1910-től kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal az Amerikai Egyesült Államokban élő - alkotó visszafogottabb, a szalon-eleganciát kevésbé előtérbe helyező műve közé sorolhatjuk.

Zádor István (1882-1963) Flórenci képe (8. kép) a négy évvel korábban még banktisztviselőként dolgozó, pályakezdő alkotó firenzei akadémiai ösztöndíjának (1909-1910) emlékét őrzi. A mű sajátos hatását a témából következő térbeliség és a művész 1909 előtti párizsi tanulmányaiból is eredeztethető korai festészeti stílusának (Nabis, szimbolizmus, szecesszió) szervetlen összeeresz- tése eredményezi. Zádor István először 1908-ban, ösztöndíjasként dolgozott a Szolnoki Művésztelepen, melynek később a rendszeres látogatójává, rendes tagjává vált. A lehetőségre az akkortájt szintén Párizsban tanuló Jávor Pál (1880-1923) hívta fel a figyelmét, akit 1906-tól kezdve szintén e kolónia tagjaként tartunk számon.41 A Csendélet (Vásárfia, 7. kép) stílusa ismerős, Zádorhoz hasonlóan, de még erőteljesebben jelentkezik rajta Szolnok vezető mesterének, Fényes Adolfnak (1867-1945) a hatása. „Csendéleteik az otthon lírai ábrázolásai, melyeken a mézeskalács-motívum a mindenki számára ismert honi világot idézte fel, már-már annak szimbólumává vált. (...) Míg a gödöllőiek munkáit a néprajzi érdeklődés hatotta át, e csendéleteken a népies tárgyak inkább dekoratív elemek, egyben a közös identitás kifejezői.”42 Fényes mintaadó műveinek - így például az 1907-es Csendélet mézeskalács szívvel, vagy az 1910-es Mákoskalács - Kecskeméten őrzött társa az 1908-ban festett Terítés (1. kép), pontosabban e típus életképi mozzanattal (bár a menyecske ruházata szervesen illeszthető a szim- bolikus-dekoratív elemek közé) bővített változata.

Bár Fényes alkotása nem Nemes Marcell adományaként került a gyűjteménybe,43 az előbbiekben érzékeltetett összefüggések miatt itt kellett szólnunk róla.

Természetesen lokálpatriótaként büszkék vagyunk arra, hogy Fényes Adolf a földink, hiszen 1867. április 29-én Kecskeméten született, mint Fischmann Simon FHenrik főrabbi fia, annak egykori házában, a régi zsinagóga közelében.44 Az élete viszont sajnos, sok kortársához hasonlóan, neki is rendkívül dicstelen véget ért. „A legenda szerint az öreg mester, a századelőn népszerű magyar népi zsánerjelenetek, paraszti enteriőrök megbecsült alkotója éhen halt az OMIKE, a zsidó menza előtt.”45 Míg leginkább értékelt időszakában a magyar nép, a paraszti élet legnagyobb festőjeként emlegetik, addig 1913 után készült képeivel már jóval kevesebbszer találkozhatunk. Születési, családi körülményeit ismerve e korszak eleje különösen érdekes a számunkra, hiszen Fényes - az addigiakhoz képest váratlanul - bibliai, ótestamentumi témákat kezd el festeni. „Mintha ezekkel válaszolna arra, hogy az addigi természetes kapcsolat megbomlik a magyar vezető réteg és a magyar kultúrához asszimilálódott zsidó értelmiség között."45 A zsidók megverik Amálek seregét (1915, kép a 19. oldalon) az egyik legjellegzetesebb kompozíció. „Fényes, hogy vízióit megváltozott érzéseinek, piktori elveinek megfelelően kivetíthesse, visszahelyezte énjét - ameny- nyire ez egyáltalában lehetséges volt - a Quattrocento mesterek szintjére, azok kompozíciós elvét igyekezett munkáiban érvényre juttatni. A középponti elrendezés, mindkét oldal csoportjainak szinte matematikai pontossággal való kiegyensúlyozása, ez ősi szerkesztési mód alkalmazását mutatja. Képein elenyészően csekélyszámú figurára hárul nagy tömegek akciójának egész súlya. Flogy e kevés ember a tömegek illúzióját kelthesse, Fényes ahhoz a primitív eszközhöz folyamodott, hogy hosszú embersorokat formált és e sorokat egymás mögé (valójában, mint Flodler tette, egymás fölé) helyezte.”47

„Fia sorra vesszük azok névsorát, akik az 1905- öt követő tíz esztendőben a legmodernebb irányzatok képviselőitől vásároltak műalkotásokat, azt tapasztaljuk, hogy míg a történelmi nemesség soraiból elvétve sem találunk senkit, addig döntő többségük az asszimilálódó városi zsidóság köréből került ki. Ez a névsor bár fájdalmasan rövid, ahhoz túl hosszú, hogy e lapokon teljes egészében közzé tegyük. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a korszak legnagyobb gyűjtői közül egyedül Nemes Marcell vásárolt a »magyar fauve-októl«.”48 (A kecskeméti gyűjteményben a stílusjegyei alap20