Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)

Magyar zsidó építészek és a századfordulós-szecessziós építészet Kecskeméten

A Márkus Géza tervezte Balatoni Farkas-síremlék/ The sepulchre of Balatoni Farkas designed by Géza Márkus (1903)

felépíttetett villájáról, igaz forrás hiányában csupán stíluskritikai érvek mentén. „Kint az Öreghegyen a sűrűn ismétlődő villák között van egy amely kívülről is elárulja gazdája egyéni életét: eredeti ősmagyar motívumokból merített architektúrájával elüt a sablonoktól. (...) Ez a polgár- mester kertje."26 Szerencsére a Szentháromság temetőben álló - kápolnaként is használt - családi sírboltról, melyet Balatoni Farkas Ignác gyógyszerész valószínűleg Celli nevű leányuk emlékére emelt („a gyermekre utal az épületen mindenhol megjelenő szívmotívum és a liliom az angyalok kezében”), egy előkerült tervrajz is igazolta, hogy 1903-ban Márkus Géza volt a tervezője.27

„A Széchenyi-téren van az Iparosotthon csinos, modern, kétemeletes sarokháza. Benne van az Ipartestület, Munkásbiztosító pénztár és Ipari Hitelszövetkezet helyisége. Azonkívül van benne vendéglő, kávéház és szálloda házi kezelésben és kisebbszerű színpad.”28 Az építtetők a kecskeméti 1884-ben alapított „Ipartestület" és az 1861- ben alakult „Iparegyesület” voltak, akik végre méltó, közös székházat kívántak emelni. Az egykori Iparos Otthon (ma Ifjúsági Otthon és Otthon Mozi)

épületére 1904-ben kiírt tervpályázat győztese - 16 beadott pályamű alkotóit megelőzve - a Komor Marcell - Jakab Dezső építész páros lett, akik budapesti irodájuk ellenére különösen a vidéki középületek terén voltak rendkívül sikeresek (pl. Marosvásárhely Városháza és Kultúrpalota; Nagyvárad, Fekete Sas-szálló; Szabadka, Neológ zsinagóga és Városháza). E körben korainak számító épület kivitelezésre, azonban különböző okok miatt (például a mellékutcai szárny kétemeletesre való módosítása), csak 1906-1907-ben kerülhetett sor A néhány alkalommal Márkussal is együtt dolgozó (a legismertebb a budapesti Népopera, mai nevén Erkel Színház) Komor és Jakab Lechner legkövetkezetesebb és egyben legegyénibb követői közé tartoztak. Az Iparos Otthon változatos és fantáziadús tömegalakítása, hajlékony formavilága, vakolatarchitektúrája, a gazdag polikróm kerámiadíszítés, a kovácsoltvas erkélyek, és mindenekelőtt a főhomlokzat különleges, a magas nyeregtető előtt hullámzó, és az egész épületet megkoronázó, egyszerre oromzatként és pártázatként is értelmezhető attikafala mind ezt bizonyítja. Az épület jellegéből logikus és egyben teljesített követelmény is volt, hogy a kivitelezést túlnyomórészt helyi iparosok végezzék. Ennek megfelelően Reiszmann Márton műhelyében készültek a kovácsolt lépcsőkorlátok és erkélyrácsok, míg Pintér Antal nevéhez kapcsol- hatóak olyan belső vasmunkák, mint a csillárok vagy a falikarok. Természetesen egyes speciális munkákhoz külső vállalkozókat kellett hívni, így például a külső majolika díszek a ceglédi Faragó Lajost, míg a külső és belső üvegmozaikok Roth Manót és fivérét, Róth Miksát dicsérik. Az utóbbiak közül a legszebbeket ma már nem az első emeleti táncteremben, hanem az abból 1937-ben átalakított moziban tekinthetjük meg.

Felmerült, hogy az épülettel szomszédos, szintén a lechneri irányból merítő szecessziós stílusú Izraelita bérházat is (1907, valószínűbben 1910 körül) a Komor-Jakab páros tervezte. Különösen nagy veszteségünk viszont, hogy nem valósult meg a szintén szomszédos görögkeleti templom közelében a „Vásárcsarnok és Városi bérház", amelynek részeként - 1908 novemberében Komor és Jakab által megrajzolt tervek alapján - a többi között egy öntöttvas vázas, üvegkupolával fedett centrális alaprajzú csarnok is felépült volna. A kiállítás témája indokolja, hogy megemlékezzünk arról is, hogy a Kecskeméten is működő építészek közül Komor Marcell sorsa volt a legtragikusabb, ugyanis Kohn Salamon rabbi fia Sop- ronkeresztúron, egy munkatáborban veszítette életét 1944. november 29-én, 76 éves korában.

16