Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
Sz. Wilhelm Gábor inkább a 13. század közepi hadi események pusztításait erősíti meg. A kelet-európai és a steppei anyagban már a 11—12. századtól kezdve előfordulnak hasonló típusok.74 Pletneva a beresznjagi kurgán ismertetésekor közöl egy hasonló típusú fegyvert egy kun temetkezésből.75 Kocskarov orosz kutató a Kaukázus vidékéről közöl egy kunokhoz köthető temetkezést, melyben egy szinte tökéletesen egyező típusú fegyver található. A szálfegyvert a szerző az 1/a. altípusba sorolta, és a 12. század végére - 13. század elejére keltezte.76 Valerij Jotov bolgár kutató a bulgáriai Car Arsen településről közöl egy ilyen formájú szálfegyvert. Klasszifikációjában a 4/a típushoz sorolható, melyek a 8. században jelennek meg, és a 10. század után is jelen vannak.77 A szan- ki fegyvert ezek alapján nagy valószínűséggel nem a helyi közösség, azaz egy magyar harcos tulajdonának tarthatjuk, hanem minden bizonnyal egy keletről jött kun vagy mongol lovaskatonához köthető. Favödör vasalása falusias településekről jól ismert lelet. A nagyobb számú vasszeg és vaskapocs valószínűleg az épület szerkezetéhez és berendezéséhez tartozhatott. Az objektumból előkerült edények közül egy kis fazék szinte teljesen kiegészíthető volt. Anyagában, kivitelében és nagyságában is szinte teljesen megegyezik a Kecskemét—Árvaház lelőhelyen, egy leégett 13. századi épületből előkerült fazékkal.78 A többi kerámia is - mint a nagyobb méretű tárolóedény, a bográcstöredékek, a fenékbélyeges alj — jellegzetes 12-13. századi formák. A természettudományos vizsgálatok eredményei Az előkerült embertani anyag vizsgálatát Paja László végezte el.79 * A kötetben található tanulmányában részletesen elemzi az antropológiai anyagot, most 74 Ezúton is köszönöm Langó Péternek a keleti párhuzamok felgyűjtéséhez nyújtott baráti segítségét! 75 PLETNEVA 1958, 184. 76 KOCSKAROV 1994. 77 JOTOV 2004, 82-83. 78 SZABÓ 1938, 15. 79 Ezúton is köszönöm alapos munkáját, mellyel jó pár lépéssel közelebb kerültünk e több évszázados titok megfejtéséhez. csak a feldolgozás szempontjából fontos adatokat ismertetném. A töredékes anyagból pontos számot nem lehetett közölni, de a benne található combcsonti nyak száma alapján minimum 34 egyén maradványai találhatók meg, melyből mind a szubadult, mind az felnőtt kategóriába 17-17 egyén sorolható be. A csontok nemi különbséget mutató képleteiből feltételezhető, hogy a leégett házban talált egyének között nagyobb arányban lehettek jelen nők. További izgalmas kérdéseket vet fel, hogy a csontok égése még a lágy szövetek el- korhadása előtt ment e végbe, vagyis az épület leégésekor hunytak-e el az egyének? Sajnos erre a kérdésre megnyugtató választ, az alapos vizsgálatok sem adtak. Számos jel utal arra, hogy a halál bekövetkeztéhez közel történt az égés, de jó pár csonton már a lágy részek elkorhadása utáni égést lehetett kimutatni. Az in situ állapotban maradt objektumból több mintát is vettünk, de ez is csak a teljes betöltés kis százalékát jelentette. Főként az égett, szenült és a fémeken korrózióban megőrződött maradványok vizsgálatára korlátozódott a mintavétel, melyek alapján csak hozzávetőleges információk állnak rendelkezésünkre. Összesen 6 darab szenült famaradvány volt vizsgálható állapotban. Kázmér Miklós szakvéleménye szerint a minták mindegyike a tölgy (Quercus sp.) nemzetségbe sorolható, melyek vékony ágak, törzsek égéséből származnak. Funkcióját tekintve vagy aprított tűzifa lehetett, vagy pedig az épület falazásából származó sövényfonat maradványa. Az előkerült szenült maradványok archeobotanikai elemzését Kenéz Árpád végezte el. A régészeti növénytani elemzéshez 6 mintát vizsgált, melyek közül az értékelhető anyagok többségét szövetmaradványok alkották. Ezek között egy finom őrleményből, feltehetően zsír hozzáadásával készített korabeli sütemény maradványait sikerült azonosítani, melyet szövetbe (len- vagy kendervászon) csomagoltak. Egy másik szenült minta kenyér maradványának bizonyult. Ezek mellett csak egyetlen gabonatöredék került elő a vizsgált mintákból. Gulyás-Kis Csaba 5 mintából végzett malakológiai elemzést, melyek meglehetősen kevert elemeket tartalmaztak. Ezek alapján valószínűleg az objektum betöltése, és a korabeli altalajból származó minták keveredhettek kis mértékben. A fauna egészében kevert vegyes képet mutatott. Markánsan jelentek meg a vízi fajok, de hasonló számban a szárazföldi csigák is kimutathatóak voltak. A vizsgálat eredményei alapján 90
