Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában

„Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették”

alapú, rá van hajlítva a csattestre. A visszahajlított hátsó rész elkeskenyedő, trapézos formájú. A bőrszíj felerősítéséhez, a csattesttel szemben lévő végén át van fúrva mindkét lemez. Csattest sz.: 3,6 cm; h.: 3,6 cm; v.: 0,6 cm; tüske h.: 3,8 cm; v.: 0,3 cm; szíjszorító h.: 4,3 cm; sz.: 1,9 cm. (12. kép 2b)

Használati tárgyak és eszközök

Bronz, csuklós pénzváltó mérleg karja, függesztő és tányér nélkül. A két karrészt ferde csapolással illesztették a középső taghoz. Összecsukva a két karrész függőlegesen felhajtható. A két kar a széle felé kissé elvékonyodik. A tányérok felfüggesztésére szolgáló karikák előtt lecsapott sarkú hasáb alakú, kis megvastagodó tag díszíti őket. Ehhez csatlakozik egy-egy fül huzalból készült karikával, a serpenyőket tartó zsinór részére. H.: 13,5 cm. (10. kép 1-2.)

Hengeres bronzcső. A két végén egy-egy hengeres bronz lemez rátét zárja le. Magát a csövet alkotó bronzlemez nincs egymásra forrasztva, a két végén található erősítés fogja össze. Az egyik végén egy rákorrodálódott vasmaradvány látható, szövetlenyomat figyelhető meg mindkét végén. (13. kép 3.) Egyszerű négyzet alakú taréjos, rombusz fülű, tömör szárú, kovácsolt vaskulcs. A szár téglalap átmetszetű, a taréjon egy kissé túlfut. H.: 9, cm; Sz.: fül: 3,5 cm; szár: 0,6 cm; taréj:

I, 9 cm. (12. kép 3.)

ívesen meghajtó kovácsolt vasból készült pántok töredékei. (8 db). Valószínűleg egy favödör abroncsának darabjai. Az egyiken egy oldalról ráhajlított vas megerősítés van. Sz.: 1,4 cm; v.: 0,3 cm. (12. kép 4.)

Hosszúkás alakú kovácsolt vastárgy. Négyzetes átmetszetű. Az alsó fele köpűs kialakítású, a másik vége kampósan visz- sza van hajlítva karikába. (13 kép 1.)

Alsó nyélállású kis vaskés. Pengéje egyenes. (11 kép 5.) Ezeken kívül még számos kovácsolt vasszeg, és funkcionálisan nem azonosítható vas tárgy került elő. Barna, koromfoltos, kézi korongon készült, homokkal sová- nyított, ívesen kihajtó, fedőhomyos peremű, nyomott gömbös testű kis fazék. A testén 4 sorban hullámvonalmintával díszített. Az alján fenékbélyeg halvány nyoma figyelhető meg. A feneke utólagosan át van fúrva, m: 10,2 cm; pá:

II, 7cm; fá: 8 cm. (13 kép 4.)

Ezen kívül még pár tucatnyi kerámiatöredék és két malomkő töredéke került elő.

Hat textilmaradvány is volt a szenült és a fémek korróziójában megőrződött felületeken, melyek restaurálása során a vászonkötésű szöveteken három alkalommal sikerült tű, esetleg gomb/díszítmény nyomát kimutatni.

A lelőhely környezetében előkerült 13. századi éremleletek

Az Árpád-kori Magyarország területén előkerült éremleletek közül kiemelkedik egy jellegében, összetételében viszonylag homogén anyag, melynek elrejtését a 13. század 40-es éveihez köti a numizmatikai és a régészeti kutatás.8 A horizont ismert lelőhelyeinek száma jelenleg meghaladja a 150-et, de az anyag folyamatosan bővül.9 Az éremanyag egy jelentős részét a külföldi, főként ffiesachi veretek alkotják, míg másik összetevőjük a különféle lemezpénzek, azaz brakteá- ták. Ezek mellett a BÉLA REX köriratos CNH. 1.263 (H69) típusú dénár a lelethorizont jellegzetessége.

A lelethorizont területileg leköveti a mongol pusztítás által leginkább érintett részeket, mely a környékünkön különösen nagy károkat okozhatott. Ennek bizonyítékaként korábbról két éremkincs is napvilágot látott a település határában az elmúlt fél évszázadban. Az egyik találási helye pár kilométerre helyezkedik el a tanulmányomban bemutatott anyag helyszínétől, míg a másik minden bizonnyal közvetlenül a lelőhelyünk területén került elő. (1 kép 2.)

A kisebbik éremlelet Szánk, Vona-dűlő 38. tanya mellett 1968-ban került elő. A tanya udvarán veremásás közben 113 db ffiesachi dénárt találtak. A leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeumba került, miután Gedai István végzett helyszíni szemlét a lelőhelyen. Edénynek nem volt nyoma, feltehetően textilbe rejthették a tatárjárás korában elrejtett pénzeket.10 A másik, egy kissé titokzatosabb éremegyüttesről 1971. június 10-én érkezett az első híradás. Ekkor Bozó János szanki lakos 10 db ezüstpénzt vitt be a kecskeméti Katona József Múzeumba. A helyszínre H. Tóth Elvira szállt ki kíséretében, majd a lelet megtalálójával, Kapás Lászlóval egyeztetett. A helyi munkás elmondta, hogy a szanki Haladás Tsz. egyik juhhodá- lyának bejáratánál, egy küszöb alól a birkák taposták ki az érmeket, ami elég valószínütlenül hangzik egy ilyen nagyságú éremlelet napvilágra kerülésénél. A múzeum az előkerült éremleletből 1 240 db-ot tudott megvásárolni, de az előkerült pénzek pontos számáról semmi8 TÓTH 2007, 79.

9 V. SZÉKELY 1994, 118. A tanya környékén 2014-ben végzett terepbejárás során felszíni nyomát településnek nem észleltük.

10 GEDAI 1968.

85