Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában

„Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették”

4. objektum: félig földbe mélyített épület (2. kép 2; 3-4. kép)

Téglalap alapú félig földbe mélyített épület részlete. A metszetben felül 30 cm vastag barna humuszos, szántott réteg fedte a betöltést. Az épület e réteg alatt 40 cm-re mélyedt a sárga homokos altalajba. Az alja pontosan rá volt építve a sárga homokot követő barnás színű, jóval kötöttebb talajrétegre, melyet a futóhomok még jóval az Árpád-kor előtt ellepett. Gyakorlatilag a metszetben meg lehetett figyelni, hogy a tapasztott padló pontosan erre a keményebb rétegre volt sározva. (4. kép 1.)

A szelvényfal tisztítása után az objektum egyértelműen kirajzolódott, így célirányosan rá tudtunk nyitni kézi erővel egy 410 x 120 cm-es részre. A szántott réteg eltávolítása után átlagosan 25-30 cm mélységben előbukkant az épület betöltésének felső része, melyben még meg lehetett figyelni a jelenkori szántás csíkjait. (4. kép 2.) Már a legfelső betöltési rétegben apróbb csont darabok jelentkeztek, helyenként kormos foltokkal.

A továbbiakban két rétegben távolítottuk el finom bontással a betöltést. A rétegek nagyságát nem a betöltés elkülönülése adta meg, mert az gyakorlatilag homogén volt, hanem az épületben található nagy mennyiségű embercsont fedettsége. A betöltésében teljesen rend- szertelenül, nem anatómiai rendben feküdtek a csontok, mellettük több helyen faszenes részeket lehetett megfigyelni. Az embercsontok jó része össze is van törve, úgy tűnik, mintha már csak csontot dobáltak volna az épületbe vagy megbolygatták volna őket. Érdekes, hogy két koponya is közvetlenül az objektum fala mellett volt, mintha oda gumit volna. Az épületben a csontok több kupacot alkottak. A szétszórt csontok egy része összeillett, elképzelhető, hogy a csontvázak korábban törhettek össze. Volt olyan koponya, mely az alsó állkapoccsal együtt feküdt, de volt olyan is, melynek egy része le volt vágva. Pár vázrész szinte anatómiai rendben feküdt, míg számos teljesen rendszertelenül. Az erősen égett, illetve a teljesen ép csontok gyakran egymás mellett voltak, ami arra utal, hogy az égés után bolygatták meg őket. Az tisztán látszott, hogy a ház É-i negyedében volt egy nagyobb kupac szenült csont, de az épület középső részén teljesen keverten voltak a különböző állapotú emberi vázrészek. (4. kép 3—4.)

Az épületben igen ritkán lehetett összefüggő vázrészeket észlelni. A DNy-i sarkánál egy lábfej csontjai

kerültek elő, nagyjából a padlószint felett pár centire. A csontok körül a föld egy ovális mezőben jóval sö- tétebb, kormos volt. A nyomok alapján valószínűleg egy tartósabb anyagú lábbeliben őrződhettek meg a csontok az eredeti anatómiai helyzetben. (4. kép 5.)

A padlón fekve előkerült egy kis téglalap alakú kupacban préselt aranylemezekből, gyöngyökből és pár fémből álló lelet-együttes. (4. kép 6.) A végében textil lenyomat volt a fémek korróziójában, valószínűleg egy kis erszénybe voltak helyezve a tárgyak. Nagyjából 20 cm-re a véretektől É-ra, egy csontkupac alatt kék üvegbetétes aranygyűrű került elő. A köves gyűrű nem egy ujj on volt, hanem a feldúlt csontok alatt, rendszertelenül elhelyezkedve. Az épület É-i felében, a csontok alatt több újabb ezüstpénz került elő a műszeres vizsgálat során. Az megfigyelhető volt, hogy az érmek az épület É-i harmadából kerültek ki, de nem egy kupacban, hanem szétszóródva. A padlón egy edény több összeillő darabja feküdt egymás közelében, de egy hozzájuk illő töredék egy magasabb rétegben, a csontok közül került elő.

Az objektum alján egy kb. 2 cm vastag kormos, sö- tétebb réteg rajzolódott ki, melybe égett csontok mélyedtek. Az objektum középső részén egy sütő felület-szerű, néhány tenyérnyi égett felület volt megfigyelhető. Eleinte egy kemence platnijára gyanakodtam, de bontás során kiderült, hogy a tapasztott padlónak egy átégett része. Kemencére utaló egyéb nyomot nem találtunk. Cölöphely szintén nem került elő, ezek valószínűleg a középtengelyben lehettek.

Az épület további részei a nyomvonal melletti hányó- ban voltak, melyet a jellegzetes betöltése alapján (égett, kormos humusz és emberi csontok) egyértelműen lokalizálni tudtunk.

Árpád-kori településeinken a négyszögletes alapú, félig földbe mélyített épület a legáltalánosabb típus a korszakban. A benne megfigyelt jelenségek azonban óvatosan fogalmazva is túllépik a rendhagyó jelzőt.

Az előkerült leletanyag katalógusa Ékszerek

A kis erszényből összesen 38 db préselt aranyveret került elő, melyek két típushoz tartoztak. (5. kép)

21 db kerek, préselt rozettamintás veret három sorban. A ro- zetta leveleinek belső oldalán erezet fut. A veretek át vannak fúrva, 4-6 helyen. Átm.: 1,17 cm (6. kép 1.)

83