Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Hakan Aydemir: Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez

Hakan Aydemir Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez A magyarországi kun-kipcsak nyelvemlékek tanulmá­nyozásában és azok problémáinak megoldásában na­gyon jelentős eredményeket ért el Mándoky Kongur István. Azonban egyes fontosabb részletkérdésekben javításokkal, kiigazításokkal és újabb adatok közlé­sével a magyarországi kun nyelvemlékek kutatását az ő nyomdokain haladva tovább vihetjük. így a je­len tanulmányban Mándoky által „kunsági kiszámoló mondóká”-nak, illetve „kunsági kiszámolóvers”-nek nevezett kun szövegemlék egyik alapvariánsa kerül vizsgálat alá (ld. alább az (1). sz. példát). Mándoky annak idején azért is foglalkozott ezen kiszámoló versike szövegével, mert „ ...a sok kunnak vélt szöveg­emlék és azok számtalan variánsa között ez a versike engedelmeskedett leghamarabb a megfejtésnek... A magyarországi kun nyelvemlékek kutatása - mint Mándoky írja - „ ...nem csupán általános turkológiái és magyar nyelvészeti, hanem török és magyar műve­lődéstörténeti szempontból is jelentős"} így van ez kétségtelenül az itt vizsgált kunsági kiszámolóvers és annak törökségi háttere esetében is. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint a kiszámolóvers-beli üzük (~ űzik) ’a kerek nemezházat középső részén borító nemez­takaró’, senek ’favilla’ és a torsuk (~ torsik) ’kimiz tárolására való bőrtömlő’ szavak.3 Ez a három szó a legrégebbi török nyelvemlékekből és szótárakból nem mutatható ki ugyan, de mint Mándoky is megállapítja, e szavak első előfordulása éppen a kunsági kiszámo­ló versike.4 Tehát török szókészlettani szempontból is igen fontos a kiszámoló versike legapróbb részletekig menő vizsgálata. Azonban mielőtt belemennénk a kiszámoló címben szereplő bírem, íkem, öcsém stb. alakjainak jelentésta­ni és alaktani vizsgálatába, előtte tekintsük át röviden a kunsági kiszámolóvers különböző variánsait és azok problémáját. A kunsági kiszámoló vers - mint Mándoky írja — „ az írásos forrásokban a kun miatyánknál jóval később 1 Ld. MÁNDOKY 1993,72. 2 MÁNDOKY 1993, 15. 3 Ezek a szavak az első (1) számú variánsban üszők, szen- neg és torcog-ként fordulnak elő. 4 Ld. MÁNDOKY 1993,91. bukkan fel, ezidőszerint legalábbis nem tudunk ko­rábbi előfordulásáról, mint a XIX. század 40-es évei. Ebből az időből két variánsa is van ”.5 Azonban egyik variánsnál sem lehet pontos keltezést találni. Az első variáns egy karcagi szűcsmester mustrakönyvében ta­lálható, ahová az 1841 utáni, de az 1848-as márciusi eseményeket tárgyaló rész előtt jegyezte fel a szűcs­mester. A másik legkorábbi szövegvariánst pedig Kun­madarason valamikor 1844 folyamán egy közhasznú feljegyzéseket tartalmazó kéziratos könybe jegyezték fel.6 Több régi feljegyzésű szövegvariánsról egyelőre nem tudunk. Azonban ez a két variáns Mándoky köny­vében nincs közölve. Mint annak idején Mándoky, én is csak remélni tudom, hogy a múzeumok régi kéz­iratos könyveiből, feljegyzésekből még előkerülnek ilyen szövegvariánsok. Vannak azonban olyan szövegvariánsok is, amelyeket a 20. század első és második felében gyűjtöttek össze kunsági iskolák különböző szakkörei. Mándoky ezek közül azokat, amelyek legkevésbé romlottak és az ál­tala eredetinek vélt kun kiszámoló versikéhez hang- tanilag legközelebb állnak, kiválasztotta és ezekből hetet tüzetesen meg is vizsgált.7 (1-2. táblázat) Mint alább majd látni fogjuk, a legjobban megőrző­dött és az eredeti kun változathoz legközelebb álló az 1. változat. Mándoky közlése szerint ezeken kívül vannak még olyan variánsok is, amelyek .....a fentiek­nél sokkal több értelmes magyar szót, egész értelmes sorokat tartalmaznak, és csak halványan emlékeztet­nek az eredeti kun szöveg hangalakjára ”.8 Itt nyilván azokról a változatokról van szó, amelyek — a bennük levő kun szavak meg nem értése miatt - az idők során szájról szájra járva és közben folyamatosan változva, teljesen magyarossá alakultak át. Ez természetes is, szinte törvényszerűnek mondható, hogy a kiszámoló versikék gyakran saját utat járnak és azok idegen ere­detű, vagy meg nem értett szavait idővel az aktuális nyelv értelmes, vagy értelmetlen, de hasonló hangzású 5 MÁNDOKY 1993,72. 6 MÁNDOKY 1993,72-73. 7 Ld. MÁNDOKY 1993, 74-78. A 7. variánst maga Mán­doky gyűjötte Karcagon. 8 MÁNDOKY 1993, 78. 441

Next

/
Thumbnails
Contents