Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában
ZsiDAi Zsuzsanna - Langó Péter törzsek új orientációja: egy részük a korábbi szállásterületektől nyugatabbra költözött, a Kárpát-medence keleti előterébe, Moldva területére helyezte át a súlypontját, s kereste a kapcsolatokat a Magyar Királysággal, mindeközben a balkáni szerepvállalásuk is egyre hangsúlyosabbá vált.72 A nyugati orientáció következménye, hogy Bortz (Bare) kán népe hajlandó volt a kereszténység felvételére is, az új szövetség elmélyítése érdekében.73 Kötöny és más vezetők népeikkel együtt azonban továbbra is a sztyeppéi területeken maradtak. A szöveghely kapcsán kérdés, miként értékelhető a fentebbi krónikarészletben szereplő kun-alán szövetségkötés? Értelmezhető-e úgy az eseménysor, amint arra Vaszilij Ivanovics Abaev és Harold Walter Bailey gondolt, vagyis hogy ezen szövetség kapcsán csatlakozhatott a kaukázusi jászok egy része a kunokhoz és juthatott el velük együtt a Kárpát-medencébe?74 Egyáltalán milyen kapcsolatrendszer volt a két népcsoport között a mongol támadás előtt és után? Volt-e hatással ennek a szövetségnek illetve a felbomlásának a két népcsoport közt kialakult kapcsolatokra? E kérdések kapcsán először a jászok és a kunok viszonyát kell röviden érintenünk. A források már a 12. századi steppei események kapcsán is utaltak a két népcsoport kapcsolatára. Az 1116-os évekhez kötődően az orosz krónikák beszámoltak a kunok oldalán harcoló alánokról. Ekkor Vlagyimir Monomah fia, Jaropolk, a Donyec mentén több kun várost is elfoglalt, név szerint: Balint (Galin?), Sarukant (Csesjuev?) és Szugrovot.75 Jaropolk a városok bevételét követően jász foglyokat, valamint egy Jaszinja nevű asszonyt is magával vitt.76 A hadjárat miatt menekült el erről a területről Ot72 VÁSÁRY 2005, 57-68. 73 MAKKAI 1936.; FERENJ 1981,93-151. 74 ABAEV-BAILEY 1985. 75 A hadjárat színhelyeinek azonosítására: PLETNEVA 1990, 62. 76 SELMECZI 1995, 141.; KOVÁCS 2012, 74-75. Vö. MCDANIEL 2005, 92. Vsevold Miller a három város közül Szugrovot alánnak tartotta, s a település nevének etimológiáját az őszét sur/’gäu (vörös falu) kifejezésből magyarázta. Vö.: NÉMETH 1990, 183. A leírás szerint Jaszinját Jaropolk a házasság előtt megkereszteltette, aki az Elena keresztnevet kapta. A megjegyzés azért is érdekes, mert utal arra, hogy az alánok nem minden esetben voltak keresztények. Jaszinja neve az óorosz jasi-ra vezethető vissza Kniezsa levezetése alapján. A jasb alakhoz a véleménye szerint „a népneveknél általános egy embert jelentő inb képzőjárult". (KNIEZSA 1974,230.) Kovács rak kun kán a népével együtt apósához, IV. Dávid grúz királyhoz. A kunok grúziai feltűnése és ilyen irányú kapcsolatrendszere nem meglepő, hiszen ekkoriban a kunok uralma kiterjedt a Kaukázus északi előterére így Alánia és a Grúz Királyság szomszédjai voltak.77 A forráshelyből azonban egyértelműen kiderül, hogy a kunok már 1116 előtt igénybe vették az alánok hadi tapasztalatait (fontos megjegyezni, hogy nem a kaukázusi alánokét, hanem a steppén élőkét). A két népcsoport egymáshoz való viszonya azonban ismeretlen volt, hiszen kérdéses, hogy Jaszinja és az orosz krónikákban említett jászok jogi helyzete milyen lehetett: alávetett népcsoportként, vagy szövetségesként tekintettek rájuk a kunok?78 * * * * Az, hogy a különböző alán csoportok már ekkoriban is eltérő kapcsolatot alakítottak ki a kunokkal, jól bizonyítja az esemény folytatása: Otraknak és kunjainak grúziai feltűnése. IV. Dávid a grúz krónika szerint ugyanis mielőtt befogadhatta volna a kunokat, össze kellett, hogy békítse őket az oszétokkal. A kunok tartottak ugyanis attól, hogy a kaukázusi területen való átvonulásuk során az oszétok megtámadják őket. A grúz uralkodó ezért követséget küldött az alánokhoz és „ Amikor ők [a grúz király küldöttsége] megérkeztek Osszétiába találkoztak Osszétia királyaival és fejedelmeivel, akik szolgaként vetették alá magukat neki. Dávid [...] mindkét féltől, a kipcsakoktól és az osszétoktól túszokat vett, és így könnyen összebékítette a két népet, testvéri szeretet és békét teremtve köztük’’.19 A szövegből tehát egyértelműen kiderült, hogy a kunok és az alánok nem minden csoportja ápol olyan kapcsolatokat mint amilyen a fentebb említett oroszok által elfoglalt városokban lehetett a két népesség között. Mindaddig, amíg a steppén Otrak kunjai és az alánok együtt harcoltak az oroszok ellen (akár úgy, hogy az alánok kényszerből, akár szabad akaratukból tették), a kaukázusi Szilvia a hadjárat kapcsán külön kiemelte, hogy a fentebb említett Szugrovot már a 1111-es hadjárat is érintette, amikor azt Vlagyimir Monomah csapatai felégették, Sarukannal együtt. Vö.: KOVÁCS 2012, 73-74. Utóbbi kutató a krónika kapcsán utalt arra is, hogy a forrásokban említett Jaszinja valójában egy jász fejedelem (vezető) leánya lehetett: ibidem 74-75. 77 COENE 2010, 111-113. 78 KOVÁCS 2012, 76. 79 A krónikarészt Kovács Szilvia forditása alapján közöljük. Vö.: KOVÁCS 2012, 78. Az angol fordítást lásd: The Georgian Chronicle, 19-20. Az eseményekkel kapcsolatban lásd még: KUZNYECOV 1992, 189. 428
