Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből

Mordovin Maxim Taraz városait, megszilárdították helyzetüket Zsetiszu területén. Ebben az időszakban indult meg a régió vá­rosiasodásának látványos fejlődése, ugyanis ez volt a karluk állam gazdaságának egyik fontos pillére.135 A karluk vezető rétegből kerültek ki a Karahánida di­nasztia alapítói.136 840-ben Bilge Kül Kadir felvette a kagáni (káni) címet és megalapította a dinasztiát, bár az elkövetkező száz évben még nincsenek egyértelmű források az államukra vonatkozóan.137 A 10. század végén a kaganátust kettéosztották a kar­luk törzsszövetség két vezető csoportja között. A kettő között magasabb szintűnek a keleti számított, amely­nek székhelyei Kásgarban és Balászágunban voltak.138 Az utóbbi város jól ismert a korabeli írott források­ból, azonban a pontos azonosítása még vitatott. Az általánosabb vélekedés szerint a középkori Balászá- gun a mai Burana romvárossal azonosítható, amely Kirgizisztán területén, Tokmak falu határában talál­ható.139 Más vélemények azonban ezt a kazahsztáni Sztyepninszkoje mellett, a kirgiz határon lévő, 1977 óta kutatott Ak-Töbe területére helyezik.140 Azonban bármelyik azonosítás is helyes, az egykori főváros mindenképpen viszonylagos közelségben található a mai Tölebihez. Ak-Töbe 65, míg Burana 180 km-re található a kutatott vártól. Szintén feltűnő közelség­ben helyezkedett el a karlukok egyik korábbi szék­helye is, a mai Ak-Besim területén, ahol az elmúlt évszázadban két jelentős buddhista szentélyt is fel­tártak. Ezt azonosítják a középkori források Szujáb városával.141 Az új főváros és a Karahánida állam jelentősége a 10. század második felében nőtt meg. Ezt legjobban az jelzi, hogy 960 körül Zsetiszu területén a türkök „200 ezer sátra” felvette az iszlám hitet.142 Ez a döntés 135 PR1TSAK 1951,273-279.; KLJASTORNIJ-SZULTA- NOV 1992, 107-111. 136 PRITSAK 1953, 18. 137 KOCSNYEV 2006, 148. A karluk törzsszövetség átala­kulására és a Karahánida állam kialakulására részlete­sebben ld.: PRITSAK 1951; PRITSAK 1953, 22-25. 138 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 112-113.; KOT- CHNEV 2001b, 51. 139 GOR]ATCHEVA 2001,92-93.; KOTCHNEV 2001b, 68. 140 SALEKENOV 1980, 19.; BAJPAKOV 1986, 21. A vá­ros azonosításának kérdésére vonatkozóan részleteseb­ben: SALEKENOV 2006, 58-70. 141 BAJPAKOV 1986, 19., 33.; GORIATCHEVA 2001, 91-93. 142 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 114. minden bizonnyal nagyban hozzájárult a dinasztia ké­sőbbi, Számánidák ellen vívott harcainak sikeréhez.143 Kézenfekvő lenne a tölebi-i vár keltezését összekap­csolni a Karahánida-kaganátus felemelkedésével. Ebben az esetben van még egy támpont, amely se­gít a keltezés szűkítésében. A súlyos válsággal küz­dő Számánida állam 942-ben átengedte Balászágunt a Karahánidáknak, túszul kérve cserébe a kagán fiát. Azonban még a 10. század végén az egyik számánida hadvezér megerősíttette a Taraz és Balászágun között fekvő Merkét, rabadot (külső várost) építtetve köré.144 Ez jelzi, hogy a Csu folyó völgye ebben az időszakban még határvidék volt, így egy új, előzmények nélküli rezidencia felépítésére kevésbé lehetett lehetőség, fi­gyelembe véve azt is, hogy az idő jelentős részében a kagán a birodalma nyugati irányú kiterjesztésével „foglalkozott”. Ugyan a 990-es években Bugra-kán Ilig már Balászágunba tért vissza,145 a tölebi-i vár kel­tezése legkorábban a távolabbi régiók elfoglalásával és a Zsetiszu belterületté válásával indítható. Ez a fo­lyamat Iszpidzsáb (mai Szajram) 990. és Buhara 992. évi első elfoglalásával indulhatott146 és az előbbi, ill. a teljes Transzoxánia (Má Wará’an-Nahr) 1005. évi végleges megszerzésével zárulhatott.147 A Karahánida-kánság éppen a belső megosztottsága miatt soha nem volt stabil államalakulat. Már all. században számos kisebb-nagyobb Karahánida terü­let volt, melyek függésének mértéke a balászáguni kagántól rendkívül változó, de általában minimális volt, és emellett az egymással való kapcsolataik sem feltétlenül voltak békések.148 All. század első felé­ben Ahmad bin Ali és Arszlán kán Manszúr uralkodók székhelye Balászágunban (Kuz Ordu) volt, s a közvet­len fennhatóságuk is itt összpontosult.149 A Karahánida állam keleti felének virágkora all. szá­zad végére tehető, mikor a tarazi és balászáguni kán, Kadir-kán Dzsabra’il elfoglalta a birodalom nyugati 143 TOR 2009, 287-294. 144 BARTOLD 1963, 125., 242.; KOTCHNEV 2001a, 4L 145 TOR 2009, 295. 146 PRITSAK 1951, 283-287.; KOCSNYEV 2006, 149.; TOR 2009, 295-296. 147 KOCSNYEV 2006, 154-158. A 10. század végi Számá- nida-Karahanida harcokhoz részletesebben ld.: KOCS­NYEV 2009, 104-109. 148 KLJASTORNIJ - SZULTANOV 1992, 113-114. 149 PRITSAK 1951,287.; KOCSNYEV 2006, 171. 398

Next

/
Thumbnails
Contents