Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim Feltűnően kevés olyan kerámiáról tudunk, ahol a díszítést vörös engobe-ra vitték fel. Ilyen darabokat írnak le közelebbi keltezés nélkül, Délkelet-Zsetiszuból. A vörös háttéren ezeknél fehér és fekete festés volt, átlátszó ólommáz alatt.122 Viszonylag jó díszítésbeli kapcsolat ismert a Taskent melletti durmeni ásatásokból, amely alapján következtethetünk a 7/4. képen látható töredék egykori teljes mintájára: a fonat alatti fehér és fekete vonalak egy, a tál középpontjából induló stilizált virág körvonalaihoz tartozhattak. A durmeni darabok a 10. század végére -11. század első felére keltezhetők, részben a Siskina által összegyűjtött analógiák alapján.123 Tarazban a 9-12. század közé keltezik az olyan fonott díszítésű tálakat és csészéket,124 mint amilyen Tölebiből is ismert. (7. kép 1) A szamarkandi (afra- sziabi) kerámián belül a vörös alapú, szalagfonatos díszítésű edények már a 10. század második felétől előfordulnak.125 A hulbuki hasonló leletek keltezése már valamivel tágabb - a 10-11. század.126 A fonott díszítés esetében ki kell hangsúlyozni, hogy ez előfordulhat a fehér engobe-os tálaknál is. Egyes a 11-12. századra keltezett kujruk-töbei daraboknál még az is megfigyelhető, hogy maga a fonott szalag stilizált epigráfiai díszítés csökevénye lehet.127 A lelőhely bolygatott részéről, de mindenképpen egy felsőbb feltöltési rétegből származik a különleges, ké- kes-lilás mázú csésze. (8. kép 5) Formailag az edény nem egyedülálló, inkább a díszítése nagyon szokatlan. Megjelenésével egyértelműen kitűnik a többi - általában fehér, ritkábban vörös alapon — mázas töredékből. A színhasználata egyértelműen egy későbbi időszakra utal, s ezt támasztja alá a szétesett, elfolyt minta. A délkelet zsetiszui kutatások alapján a sötétkék-lilás színű máz legkorábban a 13-14. század fordulóján jelent meg ebben a régióban.128 A dél-kirgizisztáni lelőhelyeken a szétfolyt kék mintájú mázas kerámiát legkorábban a 16-17. századra keltezik.129 Hasonló kompozíciójú, elfolyó szélű virágos mintájú csésze került elő egy 17-18. századra keltezett tarazi fazekas 122 BAJPAKOV - SZAVELJEVA - CSANG 2005, 83. 123 SISKINA 1979, Ta6ji. LX/3-5.; VISNYEVSZKAJA 2005, 111., 124. Phc. 8. 124 AGAPOV - KADIRBAJEV 1979, 178/4. 125 TASHODZSAJEV 1967, 52-53., 58. 126 SIMÉON 2009, 173., 179., 354., Planche 114, Fig. 462. 127 BAJPAKOV 2005, 119., 10cypeT9, 11, 13. 128 BAJPAKOV - SZAVELJEVA - CSANG 2005, 84. 129 ZADNYEPROVSZKIJ 1960, 232. kemencéből.130 A mázas kerámia díszítésének egyfajta hanyatlása figyelhető meg ezeken, amit a kutatás általában a 17-18. századi dzsungár hódítással kapcsol össze. Szintén kései jellemző a lilás-kékes máz alkalmazása.131 Hasonló kompozíciójú, külső díszítésű csésze töredéke ismert például Szignakból, a 17-18. századra keltezhető rétegekből.132 Fajansz és porcelán A vár ásatásán három olyan edényhez tartozó töredék került elő, amelyek egyik fenti csoportba sem sorolhatók, ráadásul egymással sem mutatnak kapcsolatot. Az egyik töredék világossárgás anyagú, felületét kékes árnyalatú, áttetsző máz borítja, mely alatt kék növényi motívumok láthatók. (8. kép 11) A másik két esetben már egyértelműen porcelánról van szó. (8. kép 6, 9) Az eddigi szakirodalmi kutatások egy esetben sem eredményeztek használható analógiát, így a darabok keltezése egyelőre csak stratigráfiai alapon végezhető. A nagyobb porceláncsésze az Al/I-III szelvény egyik felső rétegéből került elő (SNR-053), és a harmadik periódushoz köthető. A két kisebb töredék (8. kép 9 és 11) az A7/I szelvény területén, az SNR-123-as rétegből származik, amely a vár legutolsó megtelepedési horizontját adja, s keltező leletei közé tartozik többek között néhány puskagolyó is. A leletek a vár déli falának helyére, minden bizonnyal a Kokándi-kánság idején épült lakóház padlójáról származnak, így elképzelhető, hogy a 18-19. századra keltezhetők. Azonban hangsúlyozni kell, hogy a környezetéből számos másodlagos helyzetben lévő korábbi lelet is előkerült. A leletek származási helyét tekintve kézenfekvő lenne Kínára és Ferganára gondolni (az utóbbi medencében helyezkedett el Kokánd is). A feltevéseket részben megerősítik a 19. század második felében Ristánból ismert és - feltehetően ristáni eredetű - buharai leletek. Ezekre általánosan jellemző a rézoxidok hozzáadásával előállított élénk kék és zöldeskék máz. További hasonlóság az egyik tölebi-i csésze külső oldalán látható nagyméretű kerek virágszerü motívum (8. kép 6), amely a buharai lelet-együttes edényeire is jellemző.133 130 JERZAKOVICS 1972, 104., 106., Phc. 3. 131 AK1SEV-BAJPAKOV-JERZAKOVICS 1969,42^12. 132 AKISEV - BAJPAKOV - JERZAKOVICS 1969, 39., Ta6n. X/2. 133 MIRZAAHMEDOV - AHRAROV 1981, 114. (Phc. 1/1-2), 118-119. 396
