Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből Bevezetés A 2007-2009 közötti kazah-magyar régészeti kutatások során lehetőségünk nyílt a csui körzet Tölebi faluja határában található, előzetesen a 10-12. századra keltezett vár területén feltárásokat végezni.1 A vár a Csu folyó egykori partján, a jelenlegi folyóparttól kb. 1,5 km-re található. Közvetlen szomszédságában egy, az 1950-es évek után épült sertéstelep épületegyüttese helyezkedik el, ahová a Szovjetunió szétesése után több, mezőgazdaságból élő család költözött. Az állattartás nem csak a vár természetes környezetére van hatással - elsősorban a környező dinnyeföldek öntözéséhez szükséges csatornák ásásával - hanem erőteljesen rombolja a vár vályogfalait is. A kutatásaink megkezdése előtt néhány évvel több falszakasz éppen az állattartás következtében dőlt ki. További pusztítást okoz a vár területén folyó agyagkitermelés. A vár kutatásának főbb eredményei A vár 100x120 m alapterületű, szabályos alaprajzú épületegyüttes. Körítőfalai és belső épületei vályogtéglából és vályogtömbökből épültek. Az előkerült szórványos kiégetett téglatöredékek és az egyik feltárt épületrész szintén kiégetett téglából készült alapozása jelzi, hogy valahol a vár területén egy téglaépületnek is kellett állnia, ami - az anyagból kiindulva - fürdő vagy mecset lehetett. A vár falai 4-8 m magasságig maradtak fenn, az omla- dékok szélessége 15-25 m között váltakozik, a falkorona ugyanakkor alig emelkedik a vár belső felszíne fölé. A várfalak legalább 8 m szélességű, döngölt agyagalapra épültek, kívül nagyobb méretű - 30x50x30 cm- vályogtömbökkel körberakva.2 A körítőfalon többfelé tornyok nyomai is megfigyelhetők. Közülük a négyzetes alaprajzú északnyugati és északi még részben állnak. Az északkeletinek csak az alapozása rajzolódik ki. A nyugati oldalon egy nagyobb méretű épületrész emelkedik, de a vályogomladék miatt az alaprajza nem határozható meg. A rendelkezésre álló adatok alapján ez 1 Az előzményekhez és a kutatások részletesebb ismertetéséhez lásd: MORDOVIN 2009; MORDOVIN 2011 és MORDOVIN - KISS 2012. 2 MORDOVIN-KISS 2012, 538-539. látszik a vár egyetlen elképzelhető bejáratának, vagyis kaputornyának. A vár délkeleti sarkát valószínűleg elmosta a folyó. A kutatások során hat szelvényben összesen 142 m2- nyi felületet nyitottunk meg, ebből 55 m2-en értük el az altalajt. Az eredmények előzetes feldolgozása alapján, a vár életében három főbb periódust lehet megkülönböztetni. Az első két periódus leletanyaga stratigráfiai- lag határozottan különvált, azonban technológiai és tipológiai jellegzetességeiben alig mutatott különbséget. A hasonlóság a két periódus során használt építőanyagokban és építészeti megoldásokban is megmutatkozott. Mindez egyértelműen jelzi a korai fázisok közötti viszonylag szűk időbeli eltérést.3 A két korszak közötti stratigráfiai törést egy jelentős, 30 40, de helyenként akár 60 cm-t is elérő vastagságú feltöltési és planíro- zási réteg jelzi. Egyelőre nem világos az ilyen drasztikus mértékű átépítés oka, ugyanis az első periódus rétegviszonyai nem árulkodtak komolyabb természeti katasztrófáról vagy háborús eseményről. Egyetlen egy helyen találkoztunk tűzvész nyomaival, de az is már a második periódus végét jelezhette, vagyis a középkori vár végső pusztulását. Jóval nagyobb eltérést a várat másodlagos funkcióban használó időszak - a harmadik periódus - leletei mutattak, amikhez több egyértelmű keltező értékkel bíró tárgy is tartozott, mint pl. számos ólom puskagolyó és Khudayar kokándi kán 1852. évi rézpénze.4 A vártól északnyugatra fekvő, jelenleg dinnyeföldekként használt területen, az ásatással párhuzamosan terepbejárást végeztünk. Ennek során le tudtuk határolni a várhoz tartozó falusias települést, melynek felszínen gyűjthető leletanyaga nagyon szoros kapcsolatot mutatott az ásatáson előkerült leletekkel. A két korábbi periódus keltezése kizárólag a kerámialeletekre támaszkodhat. Az eddig megjelent beszámolókban a már előzetesen - a helyszínen — elvégzett, de részletesebben még nem indokolt kerámiaelemzésre támaszkodtunk. A jelen tanulmány egyik célja éppen az egyik legkisebb arányú, de legfontosabb kerámiatípus feldolgozása: ez a mázas kerámia. 3 MORDOVIN 2011, 87-88. 4 ISANHANOV 1976, 13. (59. Tun 5), 36. (Phc. 4/17) 385
