Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gulyás Gyöngyi: Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában
Egy elpusztult tatárjáráskor! ház Cegléd határában A kemencét az épület Ny-i sarkába ásták, a házon belül eső részét sárga agyagból építették fel, a szájnyílása K-i irányba nézett. A ceglédi lelőhelyen feltárt több tucat lakóházban többféle kemence kialakítást lehetett megfigyelni. Együtt létezett az épület egyik sarkába meghagyott agyagtömbbe vájt és a sarokban megépített, kerek vagy enyhén szögletes alakú agyagkemence (egy esetben kőből építették), illetve a ház egyik sarkába, az altalajba vájt tüzelőberendezés. Ez utóbbi kemencék hátsó része kiugrott a ház sarkából, belső oldalukat pedig agyaggal erősítették meg. Mindhárom kemence-típus széles körben eltelj edt az Árpád-kor folyamán és az sem ritka, hogy egy településen belül különféle típusú tüzelőberendezést építsenek.18 A ház kemencéjének sütőfelületét nem újították meg, az 1,5- 2 cm vastag tapasztásréteg alatt újabb platnit nem találtunk. Az épület É-i sarkában szabályos szögletes alakú tároló verem volt, melynek tetejét deszkaajtóval zárták le. Ennek elszenesedett maradványa a bontáskor a gödör szélén jelentkezett, a fedél nagyobb része az épület leégésekor bezuhanhatott a gödörbe. Erre utal a gödör erősen kormos, hamus betöltése is. A fedél része lehetett a gödör EK-i szélén fekvő két ácskapocs is, melyekkel a deszkákat (?) erősíthették össze. A lakóházak aljába mélyedő, gabona tárolására használt gödrök több Árpád-kori lelőhelyről is ismertek.19 Néhány esetben azt is meg tudták figyelni, hogy a gödrök száját deszkával vagy vesszőkből font fedéllel zárták le.20 A ceglédi házban a kemencével szemközti oldalon, a K-i hosszanti fal D-i részén, a DK-i házsarok és a bejárat között volt a karólábakon álló polc, amelynek hátsó része a ház falához támaszkodott. Ezen a polcon tárolhatták az edényeket, melyek közül a ház leégésekor egy biztosan nem azon, hanem a kemence É-i szélénél, a padlón állt. A különböző méretű edények között tárolhatták azt a fából készült edényt is, amelynek vaspántjai a kemence mellől kerültek elő. A padlón heverő vaseszközök (1. csoport) vagy az említett polcon voltak, vagy a tetőszelemenre (vagy oldalszelemenre) lehettek átvetve, feltéve vagy felakasztva. Több Árpád-kori veremházban figyeltek már meg földbe vert 18 GALLINA - MOLNÁR 2004, 531., 17. lbj. 19 Visegrád-Várkert (KOVALOVSZKI 2001, 93., 14. kép); Makó-Igási út (GULYÁS 2012, 25., 50., 3. kép L). 20 Gyál 10. lh. (SIMONYI 2003, 357., 7. kép); Üllő 2. lh. (RÁCZ-TARI 2004, 298.); Dunaszentgyörgy TO-23. lh. (MAJERIK - LARSSON 2008, 187.). lábú bútorokat. Kovalovszki Júlia Szarvas-Rózsáson, az épület É-i fala mellett, a faltól 30 cm-re figyelt meg karólyukakat, míg Méri István Kardoskúton, a ház D-i oldalán talált hasonlókat. Méri István a karólyukak helyét a falig érő fekvőhelyként értelmezte, azonban a faltól alig 50 cm-re levő karómaradványok csak egy keskeny, padszerü alkalmatosság létét feltételeznék.21 Az ún. ülőgödrök megléte az Árpád-kori épületekben általánosnak mondható, azonban a ház K-i fala mellett előkerült nyolcas alakú gödör alakja és mélysége alapján nem feltétlen tartható annak. Valószínűbb, hogy az épület K-i sarkába ásott oszlophellyel - amely hasonló mélységű volt -, és a K-i belső fal mellett feltárt cölöplyukakkal állhatott összefüggésben. Elképzelhető az is, hogy legalább az egyik mélyedésben egy olyan cölöp állt, amelyre a 2. vaseszközlelet bizonyos darabjait felakasztva tárolták. Ugyanis a vastárgyak a ház padlóján, a kettős gödör közvetlen É-i, ÉNy-i szélén hevertek. Az épületből előkerült leletek22 Kerámia 1. Sárgásfehér, kívül-belül kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, hasrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény fala egyenlő közökben bekarcolt csigavonallal díszített. Az alján fenékbélyeg: kettős kör alakú keretben egy kereszt. Mag.: 9,2 cm, Pá.: 8,5 cm, Fá.: 6,8 cm. (6. kép 1.) 2. Kívül-belül kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. Mag.: 16 cm, Pá.: 14 cm, Fá.: 9,2 cm. (6. kép 2.) 3. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény 21 KOVALOVSZKI 1960, 36.; MÉRI 1964, 16.; K. CSIL- LÉRY 1982, 206-207. 22 A leletanyag a ceglédi Kossuth Múzeumban a 2006.1. 945.1-92. ltsz. alatt található meg. A leletek restaurálását Borsos Hedvig és Kövicsné Mala Enikő végezte el. A tárgyrajzokat Koncz Margit, Barta Gábor és Keresztes Noémi Ninetta, a rajzok digitalizálását Zoltán Sándor Péter készítette el. Munkájukért köszönet. 33
