Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert „...Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” Szolnok ispán föld-fa vára Pálóczi Horváth András legbehatóbban a középkori Magyarországra települt kunok régészeti emlékanya- gának kutatásával foglalkozik.1 1963-tól kezdődően a Duna-Tisza közötti Kiskunság mellett, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészének, Csalog Zsoltnak a kezdeményezésére, Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli részén elterülő Nagykunság városai közül Kisújszállás, Túrkeve és Karcag régészeti forrásainak feltárásából, illetőleg azok értékeléséből is tevőlegesen kiveszi a részét, immár több mint fél évszázada.2 Kimagasló eredményeket ért el, és ami legalább ilyen fontos, ember maradt. Egyebek mellett ez utóbbit reprezentálja a Horváth Ferenc által Csengéié határában mintaszerűen feltárt és feldolgozott kun kapitányról szóló könyvben megjelent ajánlása,3 vagy a szóban forgó ásatást vezető régész 60. születésnapjának tiszteletére napvilágot látott tanulmánykötetben publikált köszöntője,4 továbbá a Vele folytatott nyílt és őszinte beszélgetésekből világlik ki igazán. Mert melyik is az előbbre való: a szakmai felkészültség, minőség, elhivatottság és/vagy a partnerség, önzetlenség, szerénység? Esetleg társítsuk ehhez még a nyitottságot, toleranciát, amelyek nem csak interdiszciplináris együttműködésekre, a saját és más korszakok kutatóival való kapcsolattartásra szükíthetőek le. A sort még folytathatnánk, de a válasz egyértelmű, ezek mind nagyon fontosak, és akik ismerik Pálóczi Horváth Andrást, tudják, hogy a fentebb felsorolt értékek benne fellelhetők. A Kis- és Nagykunság közötti Szolnok ispáni várának, valamint a település középkori templomainak lokalizációja kapcsán elért eredményeink közreadásával tisztelgünk e példamutató ember, szakember előtt. 1 Pálóczi Horváth András teljes bibliográfiája a kötet elején található. 2 A Nagykunságra vonatkozó kutatások: PÁLÓCZI HORVÁTH 1973.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1986.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1987.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1992.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1993.; PÁLÓCZI HORVÁTH 2002.; PÁLÓCZI HORVÁTH et al. 2006.; PÁLÓCZI HORVÁTH 2009b.; PÁLÓCZI HORVÁTH 2012.; PÁLÓCZI HORVÁTH 2013. 3 PÁLÓCZI HORVÁTH 2001. 4 PÁLÓCZI HORVÁTH 2009a. Bevezetés Szolnok középkori településtopográfiájáról ismereteink jelenleg meglehetősen hézagosak és ebből fakadóan sok a bizonytalanság. (1-2. kép) Ennek ellenére az utóbbi évek komplex kutatásainak eredményeként megszülettek az első, új szemléletet tükröző, áttekintő értékelések.5 Megoldásra váró feladat azért még maradt bőven. így a hatályos örökségvédelmi törvénynek végre érvényt szerezve, a városi régészet megteremtésével összhangban az elkövetkező évek, évtizedek fontos feladata lesz az ispáni vár sáncainak beazonosítása, az Árpád-kori és késő középkori település pontos kiterjedésének, beépítettségének, szerkezetének, valamint a lakóházak mellett a jelentősebb világi, illetőleg egyházi épületek helyének meghatározása. Az utóbbiak közül feltétlen figyelmet kell fordítani all. századi és a késő középkori templomokra, mert ezekre vonatkozóan - mint majd lentebb látni fogjuk - csupán találgatások láttak napvilágot. Napjainkig nem eldöntött, hogy Szolnoknak hány egyháza lehetett és azok pontosan hol találhatók. A probléma nagyságrendjére rávilágít, hogy a középkori és kora újkori temetők kutatása még csak meg sem kezdődött. Ezenfelül megelőző régészeti feltárásokra várnak az írott forrásokból régóta ismert,6 stratégiailag a legalkalmasabb helyen, a Zagyva tiszai torkolatánál 1550-1552-ben emelt,7 5 KERTÉSZ et al. 2007b, 36-40.; KERTÉSZ - BANA 2010, 68-72.; KERTÉSZ 2010. 6 GOROVÉ 1820, 16-20.; PALUGYAY 1854, 302-304.; VERANCSICS 1865.; GYÁRFÁS 1879, 40-48.; GYÁRFÁS 1885, 24-25.; SOMOGYI 1885, L; THALLÓCZY 1885, 53-60.; SOMOGYI 1886a.; SOMOGYI 1886b.; SOMOGYI 1886c.; SOMOGYI 1886d.; SOMOGYI 1886e.; SOMOGYI 1886L; SOMOGYI 1886g.; SOMOGYI 1886h.; SZENDREI 1889, 125-126., 137-139.; ILLÉSSY 1893, 641-663.; HILD 1894.; PATAKI 1931, 103-104.; SZÁNTÓ 1975, 43.; SZÁNTÓ 1985, 44-45.; SZAKÁLY - SCHOLZ 1986, 114-118.; KORPÁS 1999, 93-103.; ISTVÁNFFY 2003, 134.; SARUSI KISS 2009, 107. 7 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66. Konv. A. föl. 188— 189. A végvár erődítéseinek kiépítését 1552-ben irányító Bemardo Gaballio 1552. július 31-én kelt levelében még a folyamatban lévő munkálatokról tájékoztatta Miksa főherceget. Köszönetemet fejezem ki a bécsi magyar levéltári 345
