Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Selmeczi László: A 13. század második felének néhány kronológiai problémája és következményei
Selmeczi László nem így történt. Póhamarát valamikor még 1281 előtt megszállták a kunok, s ezt követően a település ténylegesen már nem jutott vissza a püspökség kezébe, az csak, amint a fentebb említett oklevelek bizonyítják, a Póhamarára vonatkozó jogigényét tudta fönntartani.47 De említhetünk másik példát is: 1449-ben a váradi püspököt nem tudták beiktatni többek között a ma Karcag és Kunmadaras határában fekvő Szentgergely, Szentá- gota, Szentfábiánsebestyén és Üllőmelléke puszták és Kengyel halastó birtokokba. Szentfábiánsebestyén ekkor már legalább 150 éve kun szállás volt és nem puszta, mint ahogyan Üllőmelléke sem. Ott volt található a jogi aktus idejében már régóta népes Ködszállás, Or- gondaszentmiklós, és Kunkápolnás. Mellesleg a püspökség beiktatása nem a területet ténylegesen birtokló kunok ellenállása, hanem az arra szintén igényt tartó Tomaj nembeli Losoncziak és Szentgyörgyiek tiltakozása miatt nem történt meg.48 Arról is szólnunk kell, hogy a személynévi eredetű, tehát Pálóczi András szerint korai szállásnevek között keresztény nevek is lehetnek. Pl. 1337-ben adományozta Károly Róbert a Nánai Kompolti család egyik ősének, Kompold Gergelynek Fegyvernek possessiot. Ekkor már régóta Fegyvernek határához tartozott a lakóitól elhagyott Absalomülése és Péterkeülése, amelyeket mint egy-egy falu telkeit (sessiones villarum) említette az oklevél.49 Végezetül azt a kérdést kell feltennünk, ahogyan ezt Horváth Ferenc a csengelei kunok uráról és népéről írott könyvében már felvetette, megtalálhatók-e a kunok korai szálláshelyei?50 A válasz egyértelműen igen. Horváth megtalálta és közölte is a 13. századi Csengéié egy település-részletét. Meg szeretnénk jegyezni, hogy az orosz fejedelemségekkel kontaktusban lévő kunok a 12 század folyamán áttértek a félnomád, majd a félig megtelepedett életmódra. Legutóbb Fodor István hívta fel a figyelmet arra, hogy „az a közösség nevezhető valójában félnomádnak, ahol a lakosság egy 47 GYÁRFÁS 1873, 303., 446.; 1883, 526.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1992, 66-68.; BAGI 2007, 77-78.; SELMECZI 2011,54. 48 BAGI 2007, 60-61. SELMECZI 2011. 34. 49 A Fegyvernek határában fekvő lakóitól elhagyott települések telkeit, melyek nevük szerint ideiglenesen kun szállások lehettek, 1337-ben adományozta Fegyvernek faluval együtt Károly Róbert Kompold Gergelynek. GYÁRFÁS 1883, 477-478. 50 HORVÁTH 2001, 226-229. része (többnyire a szegényebbek, a megélhetést nem nyújtó, kevés állatállománnyal rendelkezők) állandóan a téli szálláson él és földműveléssel foglalkozik.”51 A téli szállás mindig állandó helyen található, szemben a gyakori legelőváltás miatti nyári szállásváltással. A kunoknak téli szállásaikon kétféle hajlékuk volt: egyik a hagyományos jurta, a másik pedig a veremház (földbe ásott ház) különféle típusai. Utóbbiakat a moldvai kun telepek feltárása során is kellő számban tárták fel.52 Az 1279. június 23-án kelt, az országtanácsban elfogadtatott oklevél szerint, amely a kunokra vonatkozó általános térítési és letelepítési akció alapelveit tartalmazta, az egész kun népnek szakítania kellett a nomád, sátorozó életmóddal „és keresztény szokás szerint falvakban, földbe épített épületekben és házakban” kellett a továbbiakban élnie. Tényként kell elfogadnunk, hogy a 13. és még a 14. század folyamán is az alföldi falvak népe zömében még földbe ásott épületekben lakott. A falusi lakosság jelentős része az eddigi régészeti bizonyítékok szerint a 15. század folyamán hagyott fel a földbe ásott épületek használatával, s tömegesen cserélte föl azokat föld fölé épített házakra. Nyilvánvaló, hogy a korai kun szálláshelyeken leginkább két építménytípus — a földbe ásott házak és földhöz rögzített jurták — meglétére utaló jelenségeket figyelhetünk meg. Végezetül nagyon röviden még egy problémáról. Milyen hatást gyakorolt a tatárjárás az anyagi kultúrára, egyáltalán okozott-e változást? Minden bizonnyal okozott változásokat. Már csupán azzal is, hogy a kunokkal a hazaitól gyökeresen eltérő kultúrájú népcsoport költözött be Magyarország területére. Erre csak egyetlen példa: a magyar pásztorkultúrában a kunok által magukkal hozott kengyeltípusok honosodtak meg és maradtak egészen a 19. századig használatban. De okozott másképpen is. A tatárjárás következményeként megszűnt a Bizánccal és Kijevvel folytatott kereskedelem. Onnan lényeges kulturális hatások többé nem érték az országot. Annál inkább érték erőteljes hatások nyugatról. Elsősorban a német területekről költöztek be „vendégek”, javarészt városlakó iparosok és bányászok, sőt tőkés vállalkozók, de mellettük földművelő hospesek is. Hogy IV. Béla telepítési programjának hatására miképpen változott az anyagi kultúra, s ezek a változások régészetileg miként fog51 FODOR 2006, 17. 52 TENTIUC 1996, 26-50. és 4-7. kép. 326
