Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Fodor István: A tatár pusztítás mértéke
A TATÁR PUSZTÍTÁS MÉRTÉKE vagy majdnem teljesen kiirtani. Ez is logikus feltevés, ám teljes mértékben ez sem igaz. Elegendő elolvasni Engel Pál nagyszerű tanulmányát Valkó megye magyarságának 90%-os pusztulásáról a hódoltság kezdeti időszakában.16 (S minden bizonnyal ez volt a sorsa minden déli vármegyénknek, s ne feledjük azt sem, hogy ezek voltak az akkori ország legsűrűbben lakott vidékei.) Igaz, ez a szinte teljes pusztulás nem jó egy év alatt ment végbe, mint a tatárjárás, de a törökök télen nem is állomásoztattak a tatárokéhoz hasonló nagy hadsereget Magyarországon. A tatár pusztítás veszteségeinek felmérésében egyre nagyobb szerep jut a régészeti feltárásoknak, hiszen egyre több olyan település, vagy településrész kerül napvilágra, amely - legalábbis nagyjából - erre az időre keltezhető és pusztulási nyomok árulkodnak megszűnésük körülményeiről. E kérdés lényegét már érintettem, s itt nem is sorolom fel az egyes ásatások idevágó tanulságait. Annyit jegyzek csak meg, hogy a régészet is iszonyú pusztítás nyomait hozta felszínre. Ez még akkor is erősen szembetűnő, ha valóban nem minden alkalommal lehet egyértelműen a tatárokhoz kötni.17 Tari Edit például arra a következtetésre jutott, hogy Pest megye déli részén (Cegléd tágabb környékén) szinte minden település elpusztult.18 Magam Hajdúdorog határában négy Árpád-kori falutelepülésre bukkantam, s végeztem ott feltárásokat. Közülük három volt egyházas település és a tatárjáráskor mindegyik elpusztult. Közülük a Kövecses-halmon lévő lehetett a forrásokban szereplő Dorog nevű falu, amelyet 1312-ben és 1338-ban Dorogegyháza néven említenek, s még 1332-37-ben is csak néhány lakója lehetett.19 A másik két település nevét nem ismerjük. A Szállásföldeken lévőnek feltártuk templomát, nagy sírszámú köznépi és templom körüli temetőjét, valamint a település részletét. A hagyományos és radiokarbon keltezés is azt igazolja, hogy e település a tatárjáráskor pusztult el s többé 16 ENGEL 2000, 282. 17 Azt a vélekedést viszont csak a feltárás hiányosságaival és a róluk való elégtelen tájékozottsággal magyarázhatjuk, amely szerint „ ...a rendkívül nagyszámú, írott forrásokban nem is szereplő elpusztult Árpád-kori település közül szinte alig van olyan, amit közvetlenül a tatárpusztítás számlájára írhatunk. ’’ Ld. LASZLOVSZKY 2003, 463. 18 TARI 2007. 19 MÓDY 1971, 35-36.; FODOR 2005, 197.; 2014. nem települt újjá. Hasonló következtetésre jutottunk a Kati-dülőben részben feltárt falu, annak temploma és temetőjének esetében is.20 Hajdúdorog esetében tehát a tatárjárás következtében teljes pusztulásról beszélhetünk. A fentebb elmondottak alapján tehát úgy vélem, hogy Györffy György öt és fél évtizede közzétett becslése a tatárjárás veszteségeiről máig nem évült el. Igaz ugyan, hogy Szabó István és Szűcs Jenő megfontolandó szempontokra hívta fel a kutatók figyelmét, ezek azonban semmivel sem szolgáltatnak biztosabb adatokat. A régészet adatai is inkább Györffy véleményét erősítik meg. A 13. század második felének dinamikus gazdasági és társadalmi fejlődése sem mond ennek ellent, hanem inkább a betelepítési politika eredményességére hívja fel a figyelmet. Különösen a nyugatról bevándorolt népelemek játszottak ekkor döntő szerepet, akik fejlettebb gazdasági és társadalmi viszonyok között éltek korábbi hazájukban s azt igyekeztek nálunk is megteremteni. A népességnövekedés tekintetében pedig egy 20. századi példára szeretném felhívni a figyelmet: Egyiptom lakossága 1937-től 30 évenként megduplázódott (jelenleg 80 millió), pedig ide nem történtek betelepitések. Talán nem fölösleges, ha vetünk egy pillantást azokra a körülményekre, amelyeket hódításukkal a tatárok a korábban elfoglalt keleti területeken teremtettek. Az írott forrásokból és a régészeti kutatások eredményeként is jól tudjuk, hogy a tatárok keleten is számos nagy telepütést romboltak a földig, amelyek hosszú ideig nem éledtek újjá. E városok igen népesek is voltak. így például a Volgái Bolgárország fővárosa, a Cseremsán folyó melletti Biljár21 kiterjedése mintegy 600 hektárra rúg, lakóinak számát 30 ezerre becsülik.22 Az akkori Oroszország (Rusz) fővárosa, Kijev 20 FODOR 2005, 197-202.; 2009. 21 A Magyar Nemzeti Múzeum tatáq'árásról szóló kiállításának katalógusában a máshonnan kölcsönzött első térképen a volgai bolgárok fővárosaként Bulgár van megjelölve. Valójában azonban a mongol kor előtt a főváros Biljár volt. RITOÓK - GARAM 2007, 1. térkép. Vő. FODOR 2011, 92-93. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy a nevezett térkép szinte minden ízében dilettáns alkotás. Ugyanis csak így kerülhetett Khorezm (Kvárezm) az Aral-tó mellől az iráni Iszfahán város mellé. (A valós helyzetről ld. Györffy György térképét: GYÖRFFY 1965, a 48. oldal után következő térkép.) 22 FODOR 2011, 93., további irodalommal. 315
