Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez

Simon László

elpusztult templomi felszerelések pótlására irányuló törekvések révén teijedtek el nagyobb számban hazánkban.5 E tárgytípusok utánzása, másolása révén készült, zömében az Alföldön előkerülő kereszteket mind a ketten a 13. század második felére keltezték.

A kereszt keltezéséről alkotott vélekedésének alátámasztásakor Lovag Zsuzsa arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szükségszerű az Árpád-kori régészeti lelőhelyeken megfigyelt pusztulási rétegeket a tatárjáráshoz kapcsolni. Vélekedése szerint egy-egy falusi templom pusztulása néhány évtizeddel a tatárjárás után is történhetett. Lovag Zsuzsa szerint nem elfogadható, de nem is kizárt az a nézet, amely szerint limoges-i technikával készült tárgyak már 1241 előtt is kerültek Magyarországra. Mégis inkább arra hajlik, hogy az ilyen technikával készített tárgyak tömeges mértékű behozatala - és ezt követő másolása - csak a 13. század dereka után kezdődött meg Magyarországon, a tatárjárás során tömegesen elpusztult egyházi tárgyak pótlására.6 Újabban Kiss Etele hangsúlyozta, hogy a limoges-i technikával készült tárgyak és azok utánzott változatainak használata, ill. elterjedése nem a tatárjárás pusztításával, hanem III. Ince pápának a lateráni zsinaton 1215-ben meghirdetetett eretnekek elleni harcával magyarázható. Feltevése szerint e tárgyak nagy része a 13. század első felében készült, s így könnyebben magyarázható az a tény, hogy többségük a tatárjáráskor elpusztult templomokból származik. A nagykörös ludasi kereszttel kapcsolatban a ,, sajátos kagylós, erezett szárvég és Krisztus fején a tolikorona” egy 14. századi analógiája alapján felveti annak spanyol eredetét: ebben az esetben a com- postelai zarándoklat révén Magyarországra került a tárgy, vagy egy ily módon idekerült előkép alapján készülhetett a Nagykörös-Ludasban talált aranyozott bronz kettőskereszt.7 A limoges-i típusú zománcozott tárgyak tatárjárás előtti magyarországi megjelenését az utóbbi években végzett anyagvizsgálatok eredményei is megerősítik.8 Újabban Holl Imre is felvetette a limoges-i zománccal díszített tárgyak 13. század második negyedében történő készítésének és használatá5 KOVÁCS 1962, 101-102.; LOVAG 1994, 196.

6 LOVAG 1978, 200-202.

7 KISS 2007a, 65-66.; KISS 2007b, 70. A compostel- ai zarándoklatok magyar vonatkozásai eseményeiről 1. NYULASSY 2001.

8 TÜRK 2003, 322-323.

nak lehetőségét.9 Megjegyzem: a kutatás e tekintetben elsiklott ama tény felett, amely szerint Zirc ciszterci apátságának élén 1208-1218 között éppen egy Limo- ges-ból származó, korábban clairvoux-i perjel, Johannes Lemivicensis állt, akiről már Dercsényi Dezső is feltételezte, hogy társaival együtt szerepe lehetett a limoges-i technika magyarországi meghonosításában.10 Mindezek az adatok egyre inkább megerősítik azt a mások által is vallott feltevésünket, hogy a nagykő- rös-ludasi körmeneti kereszt a tatárjárás kora előtt készült. Az Árpád-kori település leletei között - igaz, csak szórványként - előkerült több érem (egy CNH 1.101. rézpénz és egy CNH I. 146. dénár) is ebből az időszakból származik.11

E lelőhely másik figyelemre méltó régészeti emléke, a templomtól É felé mintegy 100 m-re a Balanyi Béla által feltárt 2. ház betöltésében előkerült 12-13. századi bronz oldaltagú, fém orrpánt nélküli vas zabla.12 Ennek kevés párhuzamát ismerjük, az egyik analógiáját - díszesebb kivitelben - Zsámbékon került elő.13 A zsámbéki zabla aranyozott bronz díszlemezeinek segítségével, Lovag Zsuzsa a 13. század első felére pontosította a lószerszám készítésének idejét.14 Újabban Vörös István foglalkozott e zablatípussal. Fölkutatva valamennyi e típusba sorolható példányt, körvonalazta e tárgy típus használatának módját, elterjedési területét, s használatuk időrendjét és használóik körét. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nyelvszo- rítós zablák a harmadik és ötödik keresztes háborúk idejéből származnak (1189-1221). Megállapítása szerint a kopásnyomok alapján rövid ideig használt fém orrpánt nélküli nagykőrös-ludasi példányt is lovagi lóra használták, feltehetően lovagi tornákon, ahol a ló irányítása nem a zablával történt.15 Vörös István megállapításából logikusan következik, hogy a lovagi módon felszerszámozott hátasló gazdája lovag, vagy legalábbis lovagi szolgálatot teljesítő személy lehetett. Támogatja ezt a feltevést a zablával együtt talált vér- csatornás kétélű kardpenge és vas sarkantyú töredéke

9 HOLL 2009, 126-127.

10 DERCSÉNYI 1968, 67.; HERVAY 1984, 213.

11 DINNYÉS 1985,417.

12 BALANYI 1989, 65.; SIMON 1987, 91., 8. kép 4.; SIMON 1994, 321. és 4. kép 4.

13 TÓTH 1920-1922, 81., 7. ábra.

14 LOVAG 1999, 100-101., Kát. Nr. 272-275.

15 VÖRÖS 2007a, különösen 168-169. és VÖRÖS 2007b,

29., 31.

296