Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai
Amiért 70 falu népének vére folyt II. üledék szemcseösszetételi összetétele alapján a bemosódott talaj- és üledékanyag genetikai besorolását, megnevezését végezhettük el és választ adhattunk arra a kérdésre is, honnan és milyen genetikai környezetben származott az árokban felhalmozódott üledékanyag. Az üledékanyag összetétele alapján nemcsak az árok feltöltődésének menetére, hanem az üledékanyag származására, áthalmozódására, illetve utólagos átalakulására (mállásra, agyag - és más finomabb szemcsék migrációja - vándorlására, az ún. „illúviációra”) következtethetünk. Ezen adatok nyomán rajzolható meg a szelvény üledékprofilja is. (7. kép) A lézerszedigráffal megmért frakciókban (3a-3c táblázat és 7. kép), a középkorinak tartott árok feküjében felhalmozódott üledékben a rendkívül finom átmérővel jellemezhető, 22 mikron (0,02 mm) szemcseössze- tételü üledék (78% körüli arányban) dominált. Egyértelműen egy jelentősebb vízborítás során a vízben lebegő üledék halmozódott fel az árok alján (210-180 cm között). Az árokban ekkor felhalmozódott üledéket már nem tisztították ki, és nem zavarták meg. Ennek nyomán alakulhatott ki ez a rendkívül finom szemcseösszetételü üledék, amely rendkívül finom szemcseösszetételű szöveténél fogva kompakt, tömeges jelleget és jelentős ellenállású réteget alkot napjainkban. Valószínűsíthető, hogy a finom szemcsék közötti 10-15%-nyi pórusterek másodlagos, kémiai oldódás, vándorlás és kicsapódás nyomán kivált karbonátos anyag (kalcit, magnezitokalcit) tölti ki (6. kép), amely a cementáció nyomán még szilárdabb jelleget kölcsönöz ennek a rétegnek. Ezután az üledék jellege ugrásszerűen megváltozott és a finomabb szemcsék aránya 60% körüli értékre esett vissza. Ezzel párhuzamosan a finomhomok szemcsék és a durva kőzetliszt szemcsék első maximuma (120 cm) fejlődött ki. (7. kép) Míg az előző üledékréteg egy nyugodtabb vízben történő felhalmozódást valószínűsít, ebben a horizontban egy emberi bolygatást, egy, a fenékrészt nem érintő tisztítást alakíthattak ki. Az ároktisztítás során felsértett árokpartból mosódhatott be a jelentősebb durvakőzetliszt és finomhomok szemcsetöbblet az üledékbe. Ezt követően 160 és 130 cm között (3a-3c táblázat és 7. kép) a középkorinak tartott árokban ismét a rendkívül finom átmérővel jellemezhető, 22 mikron (0,022 mm) kisebb szemcseösszetételű üledék (78% körüli arányban) dominált. Egyértelműen egy jelentősebb vízborítás során a vízben lebegő iszapos-pélites (szervesanyagban gazdag finomkőzetliszt és agyagffak- cióban gazdag) üledék halmozódott fel az árok ezen szintjében. Az árokban ekkor felhalmozódott üledéket nem tisztították ki, nem zavarták meg és egy jellegzetes iszapos-pélites ároküledék halmozódott fel. Hasonló üledék halmozódik fel az elhagyott kutakban és az elmocsarasodó holtágakban, tavakban is. Ezen szint felett a szelvényben az üledék jellege ugrásszerűen ismét megváltozott és a finomabb szemcsék (pélites-iszapos üledék) aránya 60% körüli értékre esett vissza. Ezzel párhuzamosan a finomhomok szemcsék és a durva kőzetliszt szemcsék második maximuma (120 cm) fejlődött ki (7. kép). Míg az előző üledékréteg egy nyugodtabb vízben történő felhalmozódást valószínűsít, ebben a horizontban egy emberi bolygatást, egy, a fenékrészt nem érintő tisztítást alakíthattak ki. Az árok tisztítása során felsértett árokpartból mosódhatott be a jelentősebb durvakőzetliszt és finomhomok szemcsetöbblet az üledékbe. A tisztítási szint felett ismét a rendkívül finom átmérővel jellemezhető, 22 mikron (0,02 mm) szemcseösszetételű üledék (78% körüli arányban) dominált. Egyértelműen egy jelentősebb vízborítás során a vízben lebegő üledék halmozódott fel az árok ezen szintjében (110—80 cm között). Az árokban ekkor felhalmozódott üledéket nem tisztították ki, és nem zavarták meg ebben az üledékképződési periódusban. Ez volt az árok feltöltődésének utolsó „természetes”, nyugodt vizű szakasza. 80 cm felett az árok pusztulása és folyamatos betöltő- dése, az oldalának az eróziója figyelhető meg. Ennek nyomán a finomabb szemcsék aránya folyamatosan csökkent, a pélites-iszapos jelleg fokozatosan lecsökkent és az árok partját alkotó infúziós löszből kimosódó, beomló üledékben a durvakőzetliszt és finomhomok (ún. pszafitos üledékek) aránya meghaladta a 40%-ot, hasonlóan, mint azt a tisztítási szintekben láthattuk és a szemcseösszetétel elemzés nyomán kimérhettük. A jellegzetes szemcseösszetétel-változá- sok alapján pszafitokban gazdag két tisztítási és egy pusztulási (eróziós) szintet, és három nyugodtabb vizű, pélites-iszapos ároküledék felhalmozódási szakaszt különíthettünk el a szelvényben. A régészeti geológiai párhuzamok alapján az árok feltöltődése, a tisztítások figyelembe vételével néhány száz évet, maximum 500-600 évet foghatott át összesen. 277
