Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők

Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen

dik feléből (S-0205, 11. kép).38 Hasonlóan színezi az anyagot az egyik sír Köttlach-kapcsolatokat mutató, kisméretű gombos végű karikája is (S-1245, 18. kép

7.).39 Feltételesen e leletcsoportba tartozóként említhető még néhány felhúzott filigránkosaras karikaékszer (S-1718, 18. kép 8.), lemezgömbös változatban is (S-0374, 18. kép 9.).40 Utóbbi darabok természetesen nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a kunok által a 13-15. század folyamán viselt típusokkal, bár kulturális gyökereik végeredményben közösek, ugyanazon bizánci hatás alatt álló kelet-európai kultúrkörre vezethetők vissza.41

Külön hangsúlyozandó, hogy a soros temető halotti obulusaiknak eddig csupán hozzávetőleges és részleges (ásatásközi és „házilagos”) meghatározása történt meg, az érdemi numizmatikai vizsgálatok még előttünk állnak. Ennek előre bocsátásával értékelendők a nyúli-dűlői soros temető éremanyagával kapcsolatos mai ismereteink. Ezek szerint a halotti obulus adása a temetőben all. század közepétől figyelhető meg. Sajnos csak feldúlt sírokból származó szórványként, de már jelen vannak I. András és Béla dux (1046-1060) érmei, továbbá I. Géza (1074—1077) és Szt. László (1077-1095) veretei. Az anyag gerincét a Könyves Kálmántól (1095-1116) II. Gézáig (1141-1162) terjedő időszak pénzei képezik, a legkésőbbi sírok egyikéből pedig III. István (1162-1172) verete került elő. Soros temetőink túlnyomó többségét figyelembe véve meglepően késői ez az anyag.42 Amennyiben jelenlegi ismereteinket az érdemi éremtani meghatározások nem módosítják, úgy a Nyúli-dűlői soros temető meg38 LANGÓ - TÜRK 2004, 390., 429- 432. A tárgy csak feltételesen vonható a soros temető sírleletei körébe, tekintettel arra, hogy szórványként, a patkóíves záródásé templom alapozási árkából került elő.

39 KISS 1983, 172.

40 A feltételesség oka, hogy az e karikaékszereket tartalmazó sírok esetében még további stratigráfiai vizsgálatok szükségesek annak eldöntéséhez, hogy azok még a kora Árpád-kori soros temetőhöz, vagy már az Árpád-kori cin- terem-periódushoz tartoznak-e.

41 MESTERHÁZY 1991, 163-165.; uő 1994, 200-205., 206-211.; uő 2004, 390-393.; HATHÁZI 2004, 86-90.; uö 2005a, 43—45.

42 A soros temetők felhagyásának általánosan elfogadott felső időhatáraként kutatásunk - esetlegesen nem kizárva az ennél valamivel későbbi, eseti előfordulásokat sem újabban II. (Vak) Béla (1131-1141) uralkodásának időszakát tekinti. KULCSÁR 1995, 227.; KOVÁCS 1997,

293-309.; LANGÓ 2010, 452., 457.

szokottnál hosszabb - lényegében a 12. század utolsó harmadáig-negyedéig kitolódó - használata nyer bizonyítást. Hozzátehetjük, hogy e jelenség éppen Fejér megyében nem lenne példa nélküli, a közeli Alap-Ta- vaszmajor (Sárvíz-völgy) legkésőbbi sírjait III. Béla (1172-1196) veretei keltezik a 12. század utolsó negyedére, esetleg a 13. század elejére.43 Már az Árpád-kori templom körüli temetőhöz sorolhatók azok a korábban ismertetett temetőárok-rendszeren kívüli, s látszólag ezen árkok ívét követő sírsorok, amelyeknél - elsősorban a templomtól DNy-ra eső területen - már kifejezetten a templom körüli temetők sajátosságait hordozó, négy-ötszörös egymásra temetkezések is megfigyelhetők. E sírok szóródása alapján okkal tételezhető fel, hogy az Árpád-kori cinterem eredeti kiterjedése túllépte a később létesített temetőárkok vonalát, s e nagyobb cmtermet nem ár- kok-falak határolták, hanem - amint azt már röviden érintettük - valamilyen sövényrendszer. E csupán a sírok sajátos szóródásából és rárétegződéséből kitapintható cinterem-határok jól ismert példái Főnyed- Gólyásfa (Somogy m.) és Hajdúdorog-Szállásfoldek (Hajdú-Bihar m.).44

A Nyúli-dűlői Árpád-kori soros és templomkörüli temetők korszakváltásának részleteit illetően a feldolgozás jelenlegi szakaszában még megoszlanak a vélemények. A cinterem területén feltárt legkorábbi Árpád-kori sírok halotti obulusai körében ugyanis II. Géza (1141-1162) érméi vannak túlsúlyban, miköz43 Kralovánszky Alán, Rosner Gyula és Gémesi Balázs feltárásai (HATHÁZI 1990, 44-45., 164.j.; uő 1995, 225.; PETKES 2008, 172., 184.). Petkes Zsolt Alap-Tavaszma- jor soros temetőjének szokatlanul kései - Könyves Kálmán (1095-1116) korára helyezhető - megnyitását, majd hasonlóan kései - III. Béla (1172-1196) korabeli - felhagyását az idetemetkezők esetleges besenyő eredetével és ebből következő, megkésett kereszténnyé válásával magyarázza. Ugyanakkor - miután a temető feltételezett etnikai/kulturális jellegét a térség besenyő lakottsá- gát jelző írott forrásokon tűi egyéb adat minden kétséget kizáróan nem erősíti meg, s a temető sírjainak régészeti összképe a kései felhagyástól eltekintve nem tér el a többi soros temetőétől — felhívja a figyelmet a nyilvánvalóan más háttérkörülmények eredményeként létrejött, K-erdé- lyi Zabola és Petőfalva példáira is (PETKES 2008, 184— 185.; SZÉKELY 1994, 277-307.; uő 2001, 197-220.). Zabola és Petőfalva legfrissebb elemzése és értelmezése: BENKŐ 2010, 226-233.

44 M. ARADI 1998, 114., 2. térkép; FODOR 2005, 201., 6. tábla 1.

251