Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Pálóczi Horváth András: „Terra vacua et habitatoribus destituta” – Szentkirály a tatárjárás előtt és után
Pálóczi Horváth András tokát szolgáltatnak.10 * * * A 10x5 m-es szelvény a templomdomb lábánál helyezkedik el, ebbe esik az Árpád-kori temető széle, a szelvény DNy-i felében már nem voltak sírok. A következőkben a szelvény ÉNy-i és ÉK-i metszetfalának jelenségeit ismertetem, összevetve a szelvényben feltárt fontosabb objektumokkal. Itt négy különböző járószintet lehetett elkülöníteni. A legkésőbbi egy köves, téglatörmelékes, kavicsos szint 50-60 cm mélységben, mely a templomdomb aljának vonalát követi és a templomtól kifelé lejt (3. réteg, I. alaprajzi szint). Ezt késő középkori edénytöredékek keltezik a 15-16. századra. Valószínűleg szétterített építési törmelékről van szó, amely ezen a szakaszon 15-20 cm vastag réteget képez. Ez biztosan nem az épület pusztulási rétege, mivel a kora újkori pusztulást jelző tégla- és kőtörmelékes omladékos réteg (2. réteg) fölötte húzódik, de ez utóbbi önálló szintben nem jelentkezik. Az I. szint alatt világosszürke, kevert feltöltés, az alatt sárga, homokos planírozás húzódik (4-5. réteg, II. szint), ezen néhány késő középkori gödör szája jelentkezett. Alatta bamásszürke, kemény járószintet és iszapos bemosódásokat lehetett megfigyelni (6. réteg, III. szint). Ez a járószint fedte az Árpád-kori sírgödrök betöltését (327., 338-339. és 356-358. sír). Késő középkori sírok ezen a területen már nem voltak, csak egy igen kései, újkori gödör, amely mindezeket a rétegeket átvágta (137. gödör). A LXXIX. szelvény ÉK-i felében a késő középkori I. és II. szint alatt feltártunk egy földbe mélyített házat (23. épület), amely későbbi az Árpád-kori síroknál, gödre a sírokat fedő rétegtől indul (6. réteg). Ez utóbbi egy 5-10 cm vastag réteg, melynek alján építkezést jelző apró kavics, kőtörmelék és habarcsszemcsék vannak szétszórva. Ez közvetlenül a sötétbarna Árpád-kori humuszrétegen fekszik, amelynek felszíne a szelvényfal DNy-i szakaszán fekete, keményre taposott (7. réteg, IV. szint). Az ÉK-i metszetfalon egy kb. 2 m-es szakaszon bolygatatlanul megmaradt ez az Árpád-kori őshumusz, itt felhúzódik egészen az isza- polódott járószintig. A földbe mélyített 23. épület padlójának sározására sárga agyagot használtak, ugyanezt az anyagot 10 Az ásatási jelenségek itt következő leírására és elemzésére lásd: Szentkirály késő középkori falu régészeti ásatása 1987. Ásatási dokumentáció; PÁLÓCZI HORVÁTH 1988, 104. szétterítve a szelvény DNy-i részén és a szomszédos LXXX. szelvényben is megtaláltuk, az alatta feltárt szinten cölöpszerkezetü felszíni építmények nyomai kerültek elő. A gödörház padlója alatt Árpád-kori sírokat találtunk (344. és 354. sír), de korábbi telepjelenség nem volt. A bolygatatlan Árpád-kori humuszt, tetején a kavicsos, kőmorzsalékos járószinttel a LXXX. szelvény DNy-i metszetfalában is megfigyeltük. Úgy vélem, az ismertetett rétegeződés arra szolgál bizonyítékként, hogy az Árpád-kori temető felhagyása után egy ideig a település lakatlan volt, a steril humuszképződés erre utal. A földbe mélyített 23. épület relatív kronológiai helye teljesen világos: az Árpád-kori temető felhagyása után építették, a legkorábbi késő középkori szinten, de korábban, mint a késő középkori falu lakóházait (ezek közül a legkorábbiak a 15. század első felére vagy közepére keltezhetők). Kérdés, hogy tudjuk-e pontosabbá tenni keltezését? A 23. épület gödre trapéz alakú, 2,lx2,0 m-es, ÉK- DNy-i tengelyében a gödör szélén egy-egy nagy cölöplyuk volt, az ágasfák helye. Padlóját kb. 10 cm vastag agyagréteggel alapozták, erre sárga agyag sározás került. Tüzelője nem volt. Mélysége a vele egykorú járószinthez képest kb. 40 cm. Az épület Árpád-kori sírok fölé épült, É-i sarkát pedig a késő középkori 125. gödör vágta át. A padló fölötti barna betöltésben kevés lelet volt: néhány késő középkori (15. századi) edénytöredék, amilyen a település anyagában mindenütt előfordul, állatcsont, kisebb kövek. Az épület ÉNy-i felének padlósározását is felbontottuk, azonban a leggondosabb átvizsgálás után is mindössze egy darab edénytöredéket és egy állatcsontot találtunk benne. A cserép homokkal soványított bamásszürke apró töredék, korongolt, törésfelülete sötétszürke, egyenletesen átégett. Technológiai szempontból a településen általános 15-16. századi kerámiánál valamivel korábbinak látszik. A 23. épület feltárásában nyújtott segítségéért Takács Miklós kollégámnak tartozom köszönettel. Az épület abszolút kormeghatározása természetesen nagyon nehéz, de rétegtani helyzete és betöltésének leletei segítségével a késő középkori Szentkirály falu megtelepedésének korára, a 14. század második felére, esetleg a 15. század elejére keltezhetjük. Rendeltetését nehéz megállapítani. A tüzelőberendezés és a háztartási hulladékok hiánya arra utal, hogy nem lakóépületről van szó, de nem is állattartó objektumról. Ta22
