Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása

Rosta Szabolcs 13. század második felében igencsak problémás kun szállásterület belső részeit. A viszonyok lecsendesü- lése után, a 14. század elejére egy új települési rend­szer alakul ki, melyben Pétermonostorának már jóval jelentéktelenebb szerep jut. Ennek következménye a gazdátlanul álló, funkcióját veszített kolostor-együttes lebontása is. Pétermonostora régészeti kutatása jelentősen gazda­gította a térség középkoráról kialakult véleményt. A lelőhelyről már eddig is előkerült leletanyag mennyi­sége, változatossága és kvalitása ebből a szempontból országos szinten is kiemeltté teszi. Mind az összeha­sonlítási alap nélküli leletanyag, mind az ásatási je­lenségek alkalmat adnak arra, hogy olyan a régészet­tudomány számára megválaszolatlan vagy eddig fel sem vetett kérdésekre adjunk magyarázatot, mint a templom körüli temetők belső kronológiája vagy akár a 12-13. századi ezüstforgalom. A további feltárások minden bizonnyal további jelentős, Pétermonostorán is túlmutató eredményeket hozhatnak a jövőben. Ezúton szeretném hálás köszönetemet kifejezni azon számtalan munkatárs és egyetemi hallgató felé, akik­kel az eddigi feltárások során dolgozhattam. Köszö­netéin fejezem ki a régész- és művészettörténész kollégák irányába, kik a helyszínen megtiszteltek tanácsaikkal, javaslataikkal. Hálával tartozom a bu­gaciaknak, akik kiváló házigazdáink voltak az elmúlt években és méltó őrzői a kolostor-együttesnek. Külön köszönet illeti a Had és Kultúrtörténeti Egyesület tag­jait és kiemelten Varga Lászlót, akik műszeres lelet- felderítésükel pótolhatatlan emlékekkel gazdagították közös hagyatékunkat. Ennek legújabb eredménye egy, a tanulmány lezárása után beszolgáltatott limoges-i keresztszerelék, mely azt jelzi, hogy a továbbiakban is számolhatunk unikális leletek előkerülésével a kolos­tor környezetében. (44. kép) Irodalom BAKÁCS 1982 BÁLINT 1956 BÁRTFAI-SZABÓ 1938 BORSA 1993 ENGEL 2001 K. FÁBIÁN 1997 FEJÉR 1829 FÉLEGYHÁZY 1943 FÜGEDI 1991 GYÁRFÁS 1883 GYÖRFFY I. GYÖRFFY 1961 GYÖRFFY 1963 HATHÁZI 2000 HATHÁZI 2004 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták 1002-1437. In: Pest Me­gye Múltjából 5. Budapest, 1982. Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza-Templomhalmi temető. MFMÉ 1956, 55-83. Bártfai-Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Buda­pest, 1938. Borsa Iván: Zsigmondkori Oklevéltár III. (1411-12) Akadémiai Kiadó Budapest, 1993. Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. História Alapít­vány — MTA Történettudományi Intézete. Budapest, 2001. K. Fábián Ilona: A Váradi Regestrum helynevei. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 13. Szeged, 1997. Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IV/2. Buda, 1829. Félegyházy József: A váci püspökség a tatárjáráskor. Vác, 1943. Fügedi Erik: A középkori Magyarország történeti demográfiája. In: KSH Népességtudo­mányi Kutató Intézet Történeti Demográfiai Füzetek. Budapest, 1992, 24-25. Gyárfás István: A jász-kunok története III. Szolnok, 1883. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1963. GyörfFy György: A tatárjárás pusztításainak nyoma helyneveinkben. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának X. évfordulójára. Szerk.: Györffy Lajos. Túrkeve 1961, 35-38. Györffy György: Magyarország népessége a tatárjárástól a XIV. század közepéig. In: Ma­gyarország történeti demográfiája. Szerk.: Kovacsics József. Budapest, 1963, 45-62. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban. In: Kiskun­halas története 1. Szerk.: Ö. Kovács József, Szakái Aurél. Kiskunhalas, 2000, 169-302. Hatházi Gábor: A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dunántúlon. OpHung V. Budapest, 2004. 214

Next

/
Thumbnails
Contents