Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
PÉTERMONOSTORA PUSZTULÁSA ban beköltöző kunok szállásterületen belülre került. Ezzel kapcsolatban leszögezhető, hogy Pétermonosto- ra a források alapján nem volt kun szállás, később sem tartozik a kun székrendszerhez, birtokosai nyomon követhetően mindvégig magyarok. A plébániatemplom 14. század első felében induló temetőjében ettől függetlenül egyértelműen kun etnikumjelző leletek is mutatkoznak, de a temetőn kívül is vannak olyan jegyek, melyek kiemelik a kunok szerepét Pétermo- nostora késő középkori történetében. Viszonylag sok, csillag alakú tizenkéttüskés buzogány került elő a településen. Ez a buzogánytípus a kunok megjelenésével terjed el az országban, ilyen tömeges előfordulásuk egy lelőhelyen szintén elgondolkodtató.43 A kolostor bontási törmelékében lelt, a 13-14. század fordulóján kizárólag kunokhoz köthető 4 darab ívelt talpalójú kengyel már kétségtelen magyarázatot ad az egykori történésekre. (43. kép) Annyi bizonyos, hogy a környező nagyobb településekhez hasonlóan települnek be kunok Pétermonostorára, sőt valamikor a 13-14. század fordulója körül ők bontják szét, vagy pontosabban velük bontatják el a kolostor-együttest. A kunok történetével foglalkozó szakemberek számára jól ismert forrás különösen érdekes lehet számunkra, mert ugyan települést nem megnevezve, de akár a Pétermonostorára történt kun beköltözést is jelezheti. 1347- ben Halasi Köncsög ispán, kun kapitány szállásáról 12 nemezsátor alatt lakó kim szökött át Becsei Töttös birtokára, akiket Köncsög oda is ajándékozott, majd 1349-ben újabb 25 kunt adományozott Töttös mesternek.44 Éppen ezekben az években kiadott oklevelek azt igazolják, hogy Pétermonostora ekkor Becsei Töttösé volt. Ezt az adatot a régészeti bizonyítékokkal is összevetve komolyan felmerül annak a lehetősége, hogy ezek a kunok a közeli Halasról Pétermonostorára települtek be és láthatjuk bennük annak új telepeseit. Összegzés Mégha a történeti források hallgatnak is Pétermonostora 13. századi életének fontos eseményeiről, a régészeti eredmények nyomán előkerült közvetett bizonyítékok sora igazolja, hogy a település életében komoly törés történt a 13. század közepén. Mind a pénzek, mind a kolostor-együttes és a plébániatemp43 HORVÁTH 2001,74. 44 SELMECZI 1992, 64. lom viszonyulása is egy jelentősebb hiátust igazol a település fennállásában. A 13. század első felében a Homokhátság központi települése életének hirtelen bekövetkező vége nem magyarázható egy természetes falupusztásodási folyamattal. Különösen azért nem, mert a romokon néhány évtized múltán, a 14. század első felében megjelennek az új telepítők. Ezek a telepesek a régészeti leletek tanúsága szerint részben biztosan kunok voltak. A tanulmányban kifejtett okok mindenképpen azt feltételezik, hogy Pétermonostora 13. század közepén történt összeomlása valamilyen hirtelen bekövetkező eseményhez kapcsolható. Az 1241-42-ben történt tatárjárás és a hozzá kapcsolódó eseménysor mindenesetre kézenfekvő magyarázatot ad erre. Nehezen elképzelhető, hogy a vidéket teljesen letaroló és elnéptelenítő mongol hadak éppen ezt a jelentős és gazdag, már a kolostor-együttes folytán is erős, katonasággal is ellátott központot hagyták volna érintetlenül. A Pétermonostoránál jóval jelentősebb és erősebb városok és erődítések sorának elpusztítása szerte az országban pedig arra figyelmeztet, hogy hosszabb ideig tartó ellenállással, netalán kisebb veszteségekkel semmiképpen sem lehet számolni. Pétermonostora 13. század közepén történt időleges elpusztulására a régészet eredményei közvetett bizonyítékokat szolgáltattak, annak okát a tatárjárásban kereshetjük. Arra azonban nem ad magyarázatot a régészet sem, hogy a tatárjárás során komoly veszteségeket szenvedett vagy el is pusztult Pétermonostora, azt követően miért nem nyeri vissza korábbi jelentőségét. A kolostor újratelepítése valószínűleg a birtokos Becse-Gergely nemzetségnek is gondot jelenthetett a tatárjárást követő években. A környék közel fél évszázadra az igencsak rendezetlen viszonyú kun területen belülre került. Mégha jogállását tekintve csak beékelődött birtok is, birtokosai a kunok okozta bizonytalanság folytán sem feltétlenül tudják vagy akarják jogaikat érvényesíteni, Pétermonostora újratelepítése így nem is feltétlenül állt érdekükben. A 14. század folyamán a történeti források adatai által is igazolható hangsúlyeltolódás történik Félegyháza és különösen Kecskemét irányába. Ebben szerepe lehetett az Árpád-kor folyamán is létező, lényegében a mai nyomvonalon haladó E75-ös, Pestet Szegeddel összekötő főút jelentőségének emelkedése.45 Ez a Sáregyház-Félegy- háza-Kecskemét állomásokkal lényegében elkerüli a 45 ROSTA 2010, 132-133. 213
