Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
PÉTERMONOSTORA PUSZTULÁSA ívelt talpalójú kengyel és egyéb, a bontási munkákhoz szükséges vaseszközök. Több, a kolostor-együttes bontása során a földbe került tárgy is van, melyek a kolostor életének az idejébe adnak betekintést. A fémanyag gazdagsága különösen a település területén folytatott fémkeresős átvizsgálás után szembeötlő Pétermonostorán. Szinte minden, a korszakra jellemző tárgytípus fellelhető a leletanyagban. Kifejezetten kvalitásos limoges-i zománc tárgyak voltak nem egyházi használatban is, mint a griffes övcsat és a rombusz alakú, csillaggal díszített ládaveret. (23. kép) A kiemelkedő művészeti értéket képviselő színarany rekeszzománc díszecske eredeti felhasználása ismeretlen. (25. kép) Liturgikus emlékanyag nemcsak a kolostor-együttesből, hanem a település szinte teljes területéről, távoli pontjairól is előkerült. Ilyen a vörös zománc-berakásos töredékes Krisztusfej vagy a szintén körmeneti kereszthez tartozó egyszerű, de igényes kivitelezésű bronz corpus, mely már minden bizonynyal Magyarországon készült. (26. kép) Feltűnő a ki- sebb-nagyobb méretű aranyozott réz és bronztárgyak nagy száma, eddig közel 250 különféle kialakítású, nagyrészt valamilyen veretnek meghatározható darab került elő. (27. kép) Valószínűleg ládákon lehettek azok az általában aranyozott szegélylemezek, melyek a település több pontján, de a templom területén is nagy számban előkerültek. Nagyobb méretű díszlemezek töredékei lehettek az angyal és az omamentikus díszítésű, aranyozott öntött bronz darabok. (28. kép) A kitűnő állapotban megmaradt, nyakban hordott +S:SEC- RETI:SETONIS:MAG feliratú pecsétnyomó korának meghatározása igen nehéz, hiszen az ilyen mandorla alakú pecsétnyomók hosszú ideig használatban voltak. Források hiányában történeti személyhez nem tudjuk kötni, a lelőhely jellegzetességei folytán jelenleg az Árpád-korhoz soroljuk. (29. kép) Több aranyozott bronztárgy funkciója jelenleg még meghatározatlan, köztük a mindkét oldalán dúsan aranyozott lemeztöredék, melynek egyik oldalán egy alak lábának részlete látszik vagy a szintén vastagon aranyozott Golgota-jelenet ábrázolás. Ezen szórványanyagok pontos korszakhoz kötése is kétséges. (30. kép) Az ólomból készült, Rómából idekerült zarándokjelvények, valamint az Örmény Királyságból származó pénz egyaránt az ekkor fénykorát élő zarándoklatokra mutatnak. (31. kép) Pétermonostorán feltűnően jelentős emlékanyagot jelentenek a mérlegek. A mérlegkarok között egyenes és különböző típusú csuklós mérlegkarok egyaránt vannak. Serpenyők több méretben is előkerültek, közöttük karcolt bronztálak aljából kialakítottak is. A mérlegsúlyok között több típus csaknem teljes sorozata is előkerült.25 (32. kép) Bár a középkor folyamán hosszabb ideig is használatban voltak e tárgyak és mértékegységek, mivel döntő részben a lelőhely Árpád-kori részéről jöttek elő, így többségük használatát bizonyosan erre az időszakra tehetjük. Mindenképpen különleges vonulat az emlékanyagban egyes tárgyak utólagosan karcolt, vésett díszítése. A bronztálak ábrái mellett más leletek azt mutatják, hogy nem minden esetben a funkcióhoz kapcsolhatóak a figurális ábrázolások. A kolostorban talált, akár nyakban is hordható kisméretű, véső alakú bronztárgyra karcolt hal, illetve a különböző kvalitású gyermekrajzokkal díszes vörös márvány burkolat is azt mutatják, hogy a kor embere a saját szórakoztatására is díszítette a környezetének tárgyait. (33. kép) Végeredményben a téglára karcolt malomjáték tábla is ehhez a jelenségkörhöz tartozik. (34. kép) A fent felsorolt főbb darabok mellett számtalan, jelenleg még restaurálatlan és meghatározatlan, főként réz és bronztárgy van az emlékanyagban. Ezek pontos korszakolása néha komolyabb nehézségekbe ütközik. Mindamellett alapvető különbségek mutatkoznak az Árpád-kori és a későbbi időszak hagyatéka között az anyagokban és a készítési technikát illetően is. Az Árpád-korhoz tartozó tárgyak többsége anyagában dús, öntött bronz, gyakran aranyozott darab, melyek egyértelműen elkülönülnek a 14-16. század általában könnyű anyagú, vékony, préseléssel kialakított tárgyaitól. Feltűnő a késő Árpád-kori leletanyagban - a pénzeken kívül - az ezüsttárgyak szinte teljes hiánya. Erre mindenképpen magyarázatot kell adni, hisz a több ezer fémtárgy a korszakból már olyan nagy mennyiség, mely miatt ezt a jelenséget nem lehet véletlennek tekinteni. A korai, 11-12. századi temetőben mind a gyűrűk, mind a karikaékszerek többsége is ezüstből van, mely helyzet a plébániatemplom körüli késő középkori temetőre is érvényes. A temetőhöz hasonlóan a 14-16. századi telepanyagban szintén megfigyelhetőek e jellemző, ezüstből készült tárgytípusok. A 12. század 2. fele és a 13. század első felének temetői melléklet nélküliek, így ilyen szempontból nem vizsgálhatóak. A telepanyag nagyobb és kvalitásosabb részét viszont 25 A mérlegsúlyok vizsgálatát V. Székely György végzi. 205
