Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs Azonban ma már az egykori birtokok központjainak elhelyezkedését is ismerjük, amelyek helyzete alapján nem lehet egyértelműen egy észak-dél irányú egyenesre fölfűzni az említett középkori birtokokat, így a felsorolásból eredő logikai megközelítés önmagában nem bizonyítja azt, hogy Felsőmonostoron volt Pétermonostora, Alsómonostoron pedig Pálmo- nostora. Az eddigi adatok alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy mind Felsőmonostor területén, mind Alsómonostoron van a 12-13. században egy nagyobb települési góc, az ismert kisebb Árpád-kori telepek között. Azonban míg a Felsőmonostor Csitári tanya lelőhely, mégha a korábbinál kisebb településként is, de a 14-16. században is továbbél, addig Alsómonostor Papp tanya lelőhely temploma körül, a szórványos későbbi nyomok ellenére sem mutatkozik komolyabb továbbélés. Ezért a felsőmonostori lelőhelyen, a jelentős 14—16. századi leletanyag alapján egyértelműen azonosítható a Lázár deák térképén is szereplő 16. századi Monostor. Ezzel szemben Alsómonostoron, a templom környezetében csak Árpád-kori település van. A 2013. évi kis felületű ásatás és a terület fémdetektorral történt átvizsgálása után szórványosan mutatkozó 14-15. századi pénzek inkább csak a továbbra is az eredeti nyomvonalon, a templom mellett elhaladó középkori út folytán találhatóak az alsómonostori rom környékén. Késő középkori telepre utaló kerámia- anyag csak a lelőhelytől távolabb, attól egyértelműen elkülönülve mutatkozik. Márpedig az 1488 és 1517 évi források szerint a 16. századi Monostor település előzménye Pétermonostora volt, nem Pálmonostora. Önmagában az a tény, hogy Felsőmonostoron van jelentősebb település a 14-16. században, míg Alsómonostoron nincs, bizonyítékot jelent Pétermonostora lokalizálásához. A kolostornál a 2013. évben talált szenzációs lelet, melyet egy 12. század utolsó negyedében készült, Szent Péterhez köthető ereklyetartónak határozhatunk meg, esetleg a név eredetére is utalhat - mégha a kolostor alapítása a régészeti eredmények szerint korábban is történt, mint az ereklyetartó idekerülése. A fenti indokok alapján kijelenthetjük, hogy Györffy György vélekedése, miszerint a 13. századtól Péter/ Pétermonostorának hívott település Bugac, felsőmonostori határrészében volt, megfelel a valóságnak. Pontosabban pedig az megegyezik a Bugac-Felsőmo- nostor, Csitári tanya lelőhellyel. Pétermonostora a 11-13. században Látható, hogy Pétermonostora Árpád-kori történetéhez az írott források igen kevés támpontot adnak. Az 1219. évi az egyetlen, bizonyosan a kolostor fennállásának idejéből származó oklevél, az 1258. évi adat már kétséges a kolostor működését illetően. Annyit biztosan tudunk, hogy volt apátja annak a kolostornak, mely a 13. század első felében a Becse-Gergely nemzetség kegyurasága alá tartozott. A források alapján sem annak alapításáról, alapító személyeiről, sem rendi hovatartozásáról nem tudunk biztosat, mint ahogy magát a települést meg sem említik az oklevelek. E szerény ismereteinket a 2010-2013. között folytatott ásatások jelentősen kibővítették. A feltárások bemutatása, az eredményekig vezető munka aprólékos leírása sem tematikájánál, sem terjedelménél fogva nem illeszthető e tanulmány kereteibe. Az alábbiakban a kolostor-együttes és a település, valamint a leletanyag általános ismertetésével, illeszkedve e kötet tematikájához, a lelőhely 13. század eleji fénykorának bemutatása a cél. Település A kolostor központi részének feltárásával párhuzamosan folytattuk az azt körülölelő település felderítését is. A leletanyag szóródásának megfigyelésével, valamint az egyéb középkori jelenségek felismerésével a lelőhely pontos kiterjedését próbáltuk meghatározni. A terület - jelenleg is zajló - fémkeresővel való szisz- tematikus átvizsgálása minden várakozást felülmúló leletanyagot produkált. Eddig is több ezer fémtárgyat gyűjtöttünk össze a nagy kiterjedésű középkori település területéről, melyek restaurálása, elemzése még folyamatban van. A tisztított anyag alapján az összes fémtárgy között is túlsúlyban vannak az Árpád-korhoz tartozó leletek, a minőségi darabok döntő hányada pedig bizonyosan ebbe az időszakba sorolható. A leletek szóródása, valamint a terepbejárások során megfigyelt terepi jelenségek alapján a település jól elkülöníthető részeit lehetett megfigyelni. Egyértelműen jelentős eltérés mutatkozik az Árpád-kor és a 14—16. századi időszak hagyatéka között. Ez mind a települések kiterjedésében, mind a leletanyag meny- nyiségében és minőségében is megmutatkozik. A több soron végzett terepbejárások során a fémanyag szóródása mellett a kerámiaanyag és egyéb, a szántásban 196
