Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Pusztai Tamás: Buzogánnyal, tarsollyal és késtok-merevítővel eltemetett halott a muhi csatából

Magányos kun lósír Csanádpalotáról

között kibontott, két rendellenes helyzetű egyén váza arra utalt (10. kép 3.), hogy erőszakos pusztítás vetett véget a falu életének. Az egyik elhunyt medencéje alatt lelt 6 db IV. Béla érme (CNH. I. 263.)6 egyértelműen a tatárjárás korára helyezte a település használatának a végét. (10. kép 4.) E leletek jól adják vissza 1241-es vérzivataros időszakot és segítenek a lósír időrendi meghatározásában.7

Történeti forrásokból tudjuk, hogy a mongol invázió idején a környék erősen érintett volt. Az erdélyi mongol seregeket Ögödej nagykán fia Kádán vezette Bürivel (Csagatáj fia) s a Csanádi részeken egyesült Borundaj és Büdzsék seregeivel. A közelben, mintegy 20 km ÉK-re helyezkedik el a Rogerius által említett Pereg (ma Kaszaper), ahol 70 falu népe gyűlt össze. S D-re helyezkedhetett el a Maros menti Csanádi (ma: Cenadul Maré, Románia) püspöki és megyeszékhely, ami szintén elpusztult a harcokban.8 A csanádpalotai tatárjárás-kori leletek tanulsága, pontosabban a középkori edénytöredékek hiánya alapján a lelőhely általunk feltárt részén, nem számolhatunk újabb megtelepedéssel a tatárjárás után. Mivel a sírt az Árpád-kori települést övező kettős kerítőárok külső szakaszába ásták, így egyértelműen kijelenthetjük, hogy a lovat a tatárjárás idején vagy az azt követő években temették el. (2. kép 1.)

A lehetséges meghatározáshoz érdemes megvizsgálnunk a térséget is érintő kunok szállásterületét és régészeti nyomait is ebben az időszakban. A kunok szállásterülete az 1279-es oklevél szerint a Duna és a Tisza között, a Maros és a Körös között, a Temes és a Maros között és ezeknek a folyóknak a környékén volt. A nevében ma is kun lakosságra utaló Nagykunságon és Kiskunságon kívül a 13. században kiterjedt kun szállásterület volt a Körösöktől D-re egészen a Temes folyóig. Ezeket a területeket a kunok a hód-tavi csata után csaknem teljesen kiürítették. (8. kép l.)9

6 8 db ugyanilyen IV. Béla dénár került elő Mohi falu területén egy gödörbe elhantolt, a tatárjárás idején elpusztult keleti nomád harcos mellől (PUSZTAI 2011, 630., 633.).

7 Mindkét oldal áldozatairól és a környékbeli lakosság szórványos fegyveres ellenállásáról Rogerius emlékezik meg (ROGERIUS 2003, 148.).

8 A lósír tulajdonosának etnikai meghatározásához fontos adalék lehet Rogerius történeti művének azon megjegyzése miszerint Pereg ostromakor oroszok, izmaeliták és kunok (!) is harcoltak (ROGERIUS 2003, 146-149.).

9 PÁLÓCZI HORVÁTH 1996, 25.; HORVÁTH 2001, 53.

A pogány módra temetkező kun vezetőréteg sírjaiban a 13. században jelent meg újra a lovastemetkezés. Ezek; az előkelő sirok magányosan, a korabeli településtől és templomtól távol kerültek elő.10 Magyarországon ez idáig csak Csengéiéről ismert hiteles feltárásból kun vezéri sír.11 A 14 kun vezéri sír közül összesen 8, biztosan őrizte meg a lovastemetkezés valamely formáját.12 Teljes lovat a bánkúti,13 a homok-óvirághegyi,14 a csengele-bogárháti15 és feltételezhetően az inoka—pincehegyi sírba temettek el.16 A lovakat a halott bal vagy a jobb oldalára, az embervázzal megegyező vagy pont ellentétes irányba fektették. A steppei kunok temetkezéseinek vizsgálatakor S. A. Pletnéva arra az eredményre jutott, hogy a sírok háromnegyedében volt valamilyen módon ló vagy lómaradvány, de csak 7 esetben fordult elő az, hogy teljes lovat fektettek az elhunyt mellé.17 A 10-13. századi dél-oroszországi nomád leleteket Pletnéva 5 csoportra osztotta fel, amelyek közül a negyedik csoportot tulajdonította a kunoknak. A kunokra jellemző temetkezési szokások között szerepelt többek között a ló számára külön kiásott sírgödör is.18 Az 1966-ban megjelent tanulmányában Fedorov-Da- vydov a kelet-európai steppén feltárt 60 kurgánsír leletanyagát dolgozta fel. A szerző a kunok temetkezési szokásainak 5 típusát és 15 fajtáját különítette el.19

S. A. Pletnéva tanulmányában szereplő képi hivatkozás a ló testhelyzete miatt is lényeges számunkra, ugyanis a lovakat nem csak valamelyik oldalukra fektetve, hanem lábaikat a test alá rogyasztva is eltemették. Ez utóbb említett testhelyzetnél a ló fejét magasabbra fektették. (8. kép 2.)20 A csanádpalotai ló koponyáját az

10 PÁLÓCZI HORVÁTH 1996, 30.

11 HORVÁTH 2001.

12 Kun vezéri sírok a következő lelőhelyekről ismertek: Csólyospálos (jelképes lovastemetkezés); Balotapuszta; Kígyóspuszta; Kunfehértó-Inoka (valószínűleg teljes lovastemetkezés); Kiskunhalas, Debeák-Szarkás puszta (jelképes lovastemetkezés); Ásotthalom-Bilisics (lovastemetkezés); Kiskunmajsa, Kuklis-tanya; Nagykamarás-Bánkút (teljes lovastemetkezés); Kunszentmárton-Jaksorérpart; Tiszaföldvár, Homok-Óvirághegy (teljes lovastemetkezés); Szentkirály; Erdőtelek (HORVÁTH 2001, 308-309.).

13 BANNER 1931.; FODOR 1972.

14 SELMECZ1 1973, 107.

15 HORVÁTH 2001.

16 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 140.

17 PLETNÉVA 1958, 172-173.

18 PLETNÉVA 1958, 173., Ric. 13a. 1-2.

19 FEDOROV-DAVYDOV 1966, 120-123., 126-127.

20 PLETNÉVA 1958, Ric. 13a. 1-2.

153