Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)

III. Mutatók és tájékoztatók

A SZÖVEGKÖZLÉS MÓDJA

A közreadott dokumentumok bemutatásakor általában betühű közlésre törekedtem. Ez nem számított egyszerű feladatnak, mivel a közölt iratok 275 évet ölelnek föl. A legrégibb dokumentum 1677-ben, a legfiatalabb irat 1952-ben keletkezett. Értelmetlen igyekezet lett volna egy XVII. századi és egy XX. századi szöveg átírásakor azonos mércét alkalmazni. Ha ezt teszem, a XIX. század végi és a XX. századi szövegek esetében sokszor a jegyzői képzetlenségnek, felületességnek, hanyagságnak állítok emléket. Ezért a régebbi, XVII-XVIII. századi szövegek átírásakor a betűhűséget jobban érvényesítettem, mint az újabb, XIX-XX. századi szövegek közreadásakor.

Az archív szövegeket a forrásközlésben és a tanulmányban következetesen kurzív (dőlt) betűkkel szedettem.

Kerek zárójelbe () tettem a szövegben fellelt fölösleges szót, betűt. Szögletes zárójelbe [ ] került a szöveg megértéséhez nélkülözhetetlen általam beírt szó és betű.

A három pont... a közölt szövegen belül kihagyott (megismételt, olvashatatlan, nélkülözhető) szóra, vagy papírsérülés, írásfakulás, érdektelenség miatt kihagyott egy-három szavas szövegrészre emlékeztet.

XVII-XVIII. századi szövegeknél ritkán, XIX—XX. századi szövegeknél azonban sokszor végrehajtottam a következő változtatásokat:- Központozást alkalmaztam, vagyis pontot, vesszőt tettem oda, ahol azt a szöveg megértése megkívánta.- Kitettem a helyes értelmezéshez szükséges ékezeteket, vagyis jelöltem a magánhangzók hosszúságát.- Megritkítottam a fölösleges szókezdő nagybetűket.- Kiírtam a múlt idő, valamint az alatt, fölött, mellett szavak két „t”-jét.- Kiírtam a melléknevek középfokának két „b”-jét.- A rövidítések többségét föloldottam.- Elhagytam a perefernum levelek „Darabszám” rovatát, mivel tartalma követ- kezetlennek bizonyult.- A perefernum levelek tárgynevei és állatnevei elől elhagytam a darab szót, amely néha nevetségesen hatott, például a „két darab tehén” és a hasonló kifejezésekben.

Valamennyi közölt szövegben megőriztem viszont az élőbeszédet leképező nyelvjárási sajátosságokat, például a tárgyesetben előforduló szokatlan magánhangzó alakokat (borjúkot, aztot, bennünköt, münköt, stb.), vagy a -val, -vei régies illeszkedését (szekervel, stb.).

235