Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Fentebb, a földzálogosító levelek bemutatásakor már írtam arról, hogy a székely társadalomban nehezen vert gyökeret a földek örökös eladásának gyakorlata. Aki pénzszűkében kénytelen volt megválni valamelyik szántóföldjétől, kaszálójától, inkább a zálogba adást választotta, mint az örökös eladást. A zálogba adónak maradt valamicske reménysugara arra, hogy utódai talán egyszer visszaváltják a birtokot. Aki viszont „örökre és visszavonhatatlanul” megvált valamely földjétől, nem reménykedhetett többé annak visszaszerzésében. A kutatott családi levelesládákban 1802-re datálható a legrégibb örökös földeladási egyezség. Azt követi egy 1833. és egy 1847. évi megállapodás. Az 1850-es évektől rohamosan szaporodni kezdtek a föld-adásvételi szerződések. A legtanulságosabb, legmutatósabb példányok a XIX. század 50-es, 60-as, 70-es éveiben keletkeztek. 1880 tájától, a telekkönyv létének hatására, a földeladási szerződések elvesztették néprajzi, népnyelvi varázsukat. A telekkönyvi számok és a hivatali szóhasználat burjánzásának színtereivé váltak. A XIX-XX. század fordulóján nagy divatja volt azoknak az előre nyomtatott adásvételi szerződéseknek, amelyekbe az ügyvédek csak a neveket, a telekkönyvi számokat és a legszükségesebb szavakat írták be tintával. A XX. században voltak olyan korszakok, amikor a „népibb” hangvételű, „házilag” fogalmazott, ámbár legtöbbször gyenge szövegezésű, esetenként kockás irkalapra írt föld-eladási szerződések reneszánszukat élték. Ilyen korszaknak látszik az 1950-es évek tájéka és a rendszerváltás utáni esztendők sora. Az ezredfordulón a kollektív néven emlegetett Tsz-ek összeomlása révén visszaszerzett birtokrészek adásvételi egyezségeit tartalmazzák a házilag írt szerződések. Gyűjteményem legfiatalabb föld-adásvételi szerződése 2004-ben keletkezett. (CSA. 11.36.) Előzőleg már esett szó arról, hogy e könyv elkészítéséhez 582 családi dokumentum állt rendelkezésemre. Ezekből az iratokból 226 föld-adásvételi szerződésnek tekinthető. Az örökös földeladási egyezség tehát a leggyakoribb, legnagyobb létszámú iratfajta a székely családi levelesládákban. Mostani forráskiadványomban a nagy tömegű adásvételi szerződést 14 kiválasztott földeladási megállapodás képviseli. A 14 egyezséglevélből 3 a XIX. század első felében, 11 pedig 1855 és 1871 között keletkezett. XIX. század végi és XX. századi szerződések közlésétől tartózkodtam. A XX. századi magyar néprajz nem szentelt számottevő figyelmet a falvakban, mezővárosokban lezajlott örökös földeladások egyezségleveleinek. Föld-adásvételi megállapodások szövegközlésére a magyar néprajzi irodalomban alig található példa.17 Földcserék egyezséglevelei A XVIII, a XIX. és a XX. században egyaránt előfordult, hogy székely gazdák elcserélték egymással beltelküket, kertjüket, szántóföldjüket, kaszálójukat. Az ügyletet cserevásámak nevezték, és a birtokcserével kapcsolatos megállapodás tényeit lehetőleg írásban rögzítették. 17 E sorok írója korábbi műveiben már megpróbálta csökkenteni a földvásárlási egyezségek irodalombeli hiányát: BÁRTH János 1997. 363-366., 2009. 292-293. 20
