Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Az általam közölt szentgyörgyi és bánkfalvi perefemumlevelek időhatára 1842 és 1950 között mozog. Kettő a XIX. század első felében, nyolc a XIX. század második felében, tíz pedig a XX. században született. Az utóbbi évtizedek erdélyi perefernumlevél-közléseihez képest újdonságnak számít a férfi perefemumlevelek szerepeltetése. A perefernum, nevéből is következően, természetesen elsősorban menyasszonyi, vagyis női hozománynak számított. A perefernumleveleket általában fiatal menyasszonyoknak, vagy újraházasodó özvegyasszonyoknak, tehát nőknek írták. A csíkszentgyörgyi családi levelesládák vizsgálata azonban fényt derített férfi perefemumlevelek létezésére is. Néprajzi adatfeltárás céljából folytatott csíkszentgyörgyi beszélgetéseim során némely csíkszentgyörgyi beszélgetőtársam úgy nyilatkozott, hogy perefemumot és perefemumlevelet az a férfi kapott szüleitől, aki „vőnek ment” felesége házához, illetve székelyesen szólva, aki „reá szállott” a feleségül választott „fejémépre”. A közlésre kiválasztott három férfi perefemumlevél egyike, Csedő Gábor 1884. évi „hozományainak” lajstroma csak arról tanúskodik, hogy Csedő Gábor a nősülése alkalmával elköltözött az apai háztól, és magával vitte a kapott eszközöket, állatokat, illetve kiszakította az apai gazdaságból a rendelkezésére bocsátott földeket. Az nem derül ki a javak lajstromának sem a bevezetőjéből, sem a záradékából, hogy Csedő Gábor önálló gazdálkodásba kezdett, vagy „vőnek ment” apósa házához. (27.) Szerencsésebb a kutató a második és a harmadik férfi perefernumlevéllel. Szennyes István 1902-ben készült perefernumlevelében olyan javakat vettek számba, amelyeket a szokatlan családnevű Czáka Annával házasságot kötő legény a szülei házától „Czáka Balázs házához” vitt. Ebben a megfogalmazásban benne rejlik, hogy a fiatalember „vőnek ment”. (34.) Kézdi Lajos, Kézdi Jakab és Tekse Linna fia, amikor 1950-ben feleségül vette Czikó Annát, Czikó István és Péterfi Julianna leányát, szüleitől hozományt és hosszadalmas „hozománylevelet” kapott. Elhagyta a fölnevelő házat, és apósa házához költözött, mint a Czikó István-féle családi gazdaság leendő „gazdája”. (42.) Mivel a házasságkötés a XX. század közepén történt, néprajzi adatközlésekből tudható, hogy Czikó Istvánnak és Péterfi Juliannának csak leányai születtek. A gazda aggódott gazdasága sorsa miatt. Végül kikötötte, hogy Anna nevű lányát csak ahhoz a legényhez adja feleségül, aki hajlandó „vőnek jönni” a házhoz. Ezáltal próbálta biztosítani a megfelelő férfierőt a gazdaság leendő folytatásához. Kézdi Lajos vállalkozott a szerepre. „Reá szállott” Czikó Annára. Nem rajta, hanem a kollektivizálás ideáját kergető történelmi folyamatokon múlt, hogy a gondjaira bízott családi gazdaság az 1960-as években más sorsra jutott, mint ahogy azt apósa és maga is eltervezte. A férfi perefemumlevelek, a közöltek és a nem közöltek (CSA. 16. 2., CSA. 27. 2.) egyaránt, felvetik a fiatal házasok együttes életkezdésének kutatási lehetőségét. A levelesládákban ugyanis a XX. századi férfi perefemumlevelek mellett rendszerint ott van a feleségül vett nő perefernumlevele is. (43., 35.), (CSA. 16. 3., CSA. 27. 1.) A kettő együttes elemzése képet adhat arról, hogy milyen anyagi viszonyok közepette, milyen földeket, állatokat birtokolva, milyen tárgyi világgal körülvéve indult a fiatal házaspárok közös élete. 16