Bárth János: Két véka féreje (Kecskemét, 2013)
I. Forrásbemutatás és töredékes elemzési kísérlet
Emiatt jobbára csak a közszékely társadalom módosabb tagjai, családjai írattak osztálylevelet, végrendeletet, záloglevelet, kontraktust, perefernumot és hasonló iratokat. A XIX. század végén és a XX. század elején az írástudás fentebb említett tömegesedésével már a legtöbb nemzetségben, famíliában akadt olyan személy, aki mert vállalkozni arra, hogy a szükséges adásvételi egyezséget, perefemumlevelet, osztály- egyezséget jól-rosszul megírja. Az illető legtöbbször szívességből végezte az ímoki munkát, de szolgálatát az érintett család, például egy üveg pálinkával, igyekezett honorálni. A székely családi levelesládák iratainak legjellemzőbb fajtái Osztálylevelek, vagyonmegosztó egyezségek Az írásban rögzített vagyonmegosztó egyezséget a XVIII. század második és a XIX. század első felében a székely tájakon osztálylevélnek, a XIX. század közepe után inkább osztály egyezségnek nevezték. Míg a végrendeletben az örökhagyó személy rendelkezett vagyona sorsáról, örökléséről, az osztálylevélben a lehetséges örökösök egyeztek meg az őket együttesen illető vagyon vagy vagyonrész elosztásáról. Ha még élt az örökhagyó, vagy annak élettársa, ő is részt vehetett az örökösök egyezkedésében. Bizonyos vagyonrészeket fenntarthatott magának öreg napjaira. A legtöbb osztálylevél testvérek egyezményének számított. Azt rögzítette, hogy a fiú és leánytestvérek miként osztották el apai és anyai örökségüket: a lakóházas beltelket, a szántókat, a kaszálókat, a gazdasági eszközöket és a házbéli ingóságokat. A szentgyörgyi és a bánkfalvi székely levelesládákban közel 40 olyan iratot találtam, amely osztálylevélnek vagy osztályegyezségnek tekinthető. Közülük itt 13-at adok közre. Az osztálylevél kiváló példája a szentgyörgyi Illyés János és Illyés István primipilus testvérek 1814-ben végrehajtott vagyonmegosztásának 1846. évi írásba foglalása. (4.) A nagy terjedelmű irat fő értékét a rengeteg apróbb-nagyobb földdarab körültekintő fölsorolása adja. A birtoklajstrom többek között gazdag tárháza a szentgyörgyi és a bánkfalvi határ helyneveinek. Mostani forrásközlésem legrégibb darabja a bánkfalvi Györgyfi Mihály vagyonának felosztásáról intézkedő 1677. évi fogott bírói döntés is az osztálylevelek kategóriájába sorolható. (1.) Az osztálylevél a XIX. század újításokban és múltfelejtésekben bővelkedő második felében sem ment ki a divatból. Még a XX. század közepén is keletkeztek osztálylevélnek nevezhető családi iratok. Gyűjteményemben, illetve mostani forrás- közlésemben ilyen dokumentum a Kovács Tamás javait elosztó egyezség 1949-ből és a Borsok osztozkodását megörökítő hosszadalmas iromány 1952-ből. (12. és 13.) A közölt osztálylevelek tehát 1677-től 1952-ig terjednek, vagyis 278 esztendőt ívelnek át. Értéküket növeli, hogy olyan iratoknak számítanak, amelyek kevés nyomot hagytak a magyar történeti irodalomban.7 7 Kós Károly az egyik írása alcímében emlegeti az osztálylevelet, de magában a cikkecskében nem idéz osztálylevélből. KOS Károly 1981. Szőcsné Gazda Enikő megállapítja, hogy „a Székelyföldről csak 13
