Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora 33 ri járószinteket értékelhető stratigráfiai sorral, az építési technika alapján azonban a plébániatemplom építésének két periódusát jó eséllyel el lehet különíteni. Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom átépítése az épület alapterületének méreteit nem érintette. Legfontosabb változás a hajó északkeleti sarkánál, a szentélyzáródás indulásánál kapcsolódó négyzet alaprajzú melléképület utólagos hozzáépítése. A melléképület méretei 4,4x3,7 m, az alapozás szélessége 70-80 cm A késői hozzáépítést mind a templom körüli sírok nagy részét bolygató helyzete, mind a korábbiaktól látványosan különböző alapozási technikája is mutatja. A melléképülettel együtt a további hozzáépítések is sekélyen alapozottak, az alig vagy durván faragott kövek agyag döngölése nélkül, minimális habarccsal vannak erősítve. Az észak- nyugati saroknál még észlelhető, de a szemközti saroknál is valószínűsíthető külső támpillér, a diadalív északi alapozása melletti szószék alapoA szószék alapozása TeMe;i>M nponoBeflaoHMije The foundation of the pulpit zása, a valószínűsíthető nyugati bejárat felett rekonstruálható kis karzat két pillérének alapozása mind ehhez az átépítéshez kapcsolódnak. A nagy mennyiségben előkerült idomtéglák alapján valószínűsíthető a boltozat átépítése, melynek során gótikus hálóboltozattal látták el a templomot. A külső pillérek, a karzat megjelenése és a boltozat átépítése az építmény magasítását jelzik ezen átépítés során. A megfigyelések szerint a templomon megjelenő új jegyek, mind egy építkezési koncepció részei, azaz egy időben történtek igen későn, talán valamikor a 15-16. század fordulóján. 4. Bár a sírok nagyobb hányada erősen bolygatott volt, a leletanyag alapján a 14-16. századi templom körüli temetők klasszikus leletanyaga jött elő, gyakran szórványként a bolygatott rétegződésekből. Ezek mellett néhány, gazdagabb mellékletű sír esetében elgondolkodtató volt azok etnikai azonosításának lehetősége. Az 57. sír egy gazdag, aranyozott ezüst lemezveretekkel díszített pártájú fiatal leány sírja volt. Jobb kezénél egy gyöngyös tarsolyt bontottunk ki, melyben egy ólomkereszt volt. A 65. számú erősen bolygatott sírban, másodlagos helyzetben ezüst, ráhúzott lemezgömbös fülbevaló mellett gyöngyös pártára vagy tarsolyra utaló felfűzött gyöngyök voltak. Mindezt megerősíti a 2001. évi mélyszánGyöngyös tarsoly ólomkereszttel KoitaHMHKa Topóuqa c nepnaMa m otiobhum kpctom Beaded pouch with lead cross tás alkalmával felszínre került kun jellegű leletek sora is. Kellő adattal rendelkezünk ahhoz, hogy kijelentsük, miszerint a temetőben kunokat is eltemettek. A források adataival összevetve, a településen és a kolostor bontási törmelékében talált leletekkel együtt mindez igazolhatja Péteri/ Pétermonostora/Monostor tatárjárás utáni újratelepítésében a kunok szerepét. 5. A feltárás során elválaszthatóak voltak egymástól a különféle bolygatások, felállt egyfajta „pusztulási kronológia”. A 18. század végén a korabeli térképek tanúsága szerint, a templom falai még részben álltak. A falak kitermelésére valamikor a 19. század folyamán került sor, melynek pontos idejét nem ismerjük, de gyaníthatóan kapcsolódott a környék újra benépesüléséhez. A kitermelés során az alapozás kőtömbjeit már nem bántották, egy jól érzékelhető mélységig, az alapozás felső agyagrétegének indulásáig szedték el a felmenő falakat.
