Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugac-Felsőmonostor / Pétermonostora
30 EXPO-MONATUR / EKCnO-MOHATYP zött. Mindez a temető állandósulását, hosszabb használati idejét mutatja. Mindamellett elképzelhető egy korai templom, melynek tájolása megegyezne a sírokéval. E templom létére csak gyanakodhatunk, a 2011 évben feltárt felületen nem jelentkezett nyoma. A szegényes leletanyag nehézzé teszi a temető pontos keltezését, bár a mellékletek ritka volta, valamint a honfoglalás kori leletanyag teljes hiánya azt feltételezi, hogy a temető megnyitása valamikor all. század közepére tehető. A temető lezárása pedig a kolostor építésekor, a 12. század közepén történik. A nagy sírszámú temető létéből arra következtethetünk, hogy a monostort olyan helyen alapították, ahol nagyobb létszámú kiszolgáló népesség volt. 2. A temető felhagyását, a sírhantok planí- rozását a 18. réteg jelzi. Ez II. Vak Béla király pénzével keltezhetően az 1140-es évekre tehető és bizonyosan a kolostor építéséhez kapcsolódik. A korai kolostor szerényebb kivitelű, kő és döngölt agyagalapozású épület volt. A korai kolostor fala a későbbi átépítés során vissza lett bontva, majd egységesen agyagréteget húztak rá, megalapozva a késői kolostor masszív falait. Ennek köszönhetően maradt ránk a korai alapozás, ugyanis a kolostor lebontása során nem vették észre az agyagréteg alatt megbújó kőalapozást. A korai kolostor ezen része nagyjából megegyezett a késői kolostor falainak helyzetével, az alapozásból egy földszintes, esetleg 1 emeletes építményt rekonstruálhatunk. 3. Néhány évtizedes használat után, valamikor az 1200-as évek elején megtörténik a kolostorépület átépítése. A korai, vékonyabb falakat visszabontják, az alapokat megerősítik, sárga agyagot döngölve, a korai kő és agyag technikával épített alapok mellé ásott árkokba. Ezáltal általában 2 méter széles alapot kaptak, melyre 90-110 cm széles, tisztán réti mészkő kváder- kövekből raktak falat. Mindezek egy masszív, mindenképpen emeletes kolostorszárny épületet mutatnak. A néhol az egykori járószint fölé magasodó megmaradt falak szerint az épület belülről vakolva volt. A késői kolostor törmelékéből több kőfa- ragvány került elő, valamint nagyon sok vörös márvány sírkő és járólap-töredék, faragvány enged következtetni az épület gazdag, díszes voltára. A feltárt területen a kolostorépület keleti szárnyát, talán a káptalantermet és a refektóriumot azonosíthatjuk, illetve kisebb, kései hozzáépítést, mely esetleg egy külső torony lehetett. Több, ehhez az időszakhoz kapcsolható temetőrészlet is jelentkezik, a korai 11-12. századi síroknál a feltöltések miatt jóval magasabban és immár a fennálló épülethez igazodva, sűrűn, egymást vágva az azonosítható helységeken kívül, az udvaron. A kései kolostor pusztulásához köthetünk több elszórt kegytárgyat is. Egy kataklizmához köthető pusztulási fázisa nem volt a kolostornak, olyan égésréteget nem észleltünk, mely egyértelműen erőszakos pusztítást feltételez. 4. A 13. században mindenesetre felhagyják az épületet, melynek ekkor spontán pusztulása kezdődik. Ekkor egyes épületelemek leomlanak, a kolostor belső része feltöltődik, betemeti a homok, létrehozva a 8. réteget. Ekkor az épület falai még állnak, azonban a tetőszerkezet omlása bekövetkezik. 5. A 6. réteg a nagy bontás időszaka, ekkor tervezetten, szakaszosan lebontják az épületet. Módszeresen kitermelik a falakat, kőalapozást. Csak a véletlennek köszönhetően maradt meg rövid szakaszokban a felmenő fal. A 6. számú törmelékréteg változó vastagságban fedte be az egykori kolostort, az épület belő részében néhol 150 cm vastagon. A törmelékréteg az épületegyüttestől távolodva vékonyodik, a kitermelt falak helyén pedig fokozatos tömörödése figyelhető meg. Ezáltal árkok képződnek az egykori falak helyén, az 5. szint süllyedése alapján. A bontási törmelékből nagy mennyiségű leletanyagot szedtünk ki, köztük korhatározó leleteket. Egy számszeríj nyílhegy azt mutatja, hogy a kolostor felhagyása talán mégsem békés úton zajlott. A leletanyag alapján az épületegyüttes lebontása az 1300-as évek fordulóján történik és nem állunk messze a valóságtól, ha azt már a környéket újra benépesítő kunokhoz kötjük. Az újratelepítők már nem a bazilikát használják temetkezőhelyként, egyértelmű sírleleteiket Sárosi Edit találta meg az innen 100 méterre állott plébániatemplom körüli temető kiszántott leletanyagában. 6. A 14-15. században az egykori bazilika helyén egy törmelékdomb, a kolostor épülete helyén pedig elplanírozott törmelékréteg állt. A törmelék helyenkénti süllyedését fokozatos feltöltéssel igyekeztek kiegyenlíteni. Ezekben a rétegekben nagy mennyiségű leletanyag volt, a 14-16. századi település hulladéka.
