Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Bugacmonostor környezetének középkori története
Bugacmonostor környezetének középkori története 23 taktikáját jól ismerő, jelentős erőt képviselő kun hadseregre. A tatárjárás elmúltával a király az újjáépítés jegyében ismét visszahívta az országba az akkor a Balkánon, bizánci területeken lévő kunokat. 1246-ban a kunok visszatérnek, hogy hányatott évtizedeik után végül megtalálják végső szálláshelyeiket, hazájukat. A tatárjárás olyan hatalmas pusztítást okozott főként az alföldi, sík területeken, hogy a kun törzsek vármegyényi területeken, tömbökben települtek a majdnem teljesen lakatlan vidékre. Csak nagyon kevés korábbi magyar település vagy birtokosa élte túl a válságot, melyet nemcsak a pusztává lett Árpád-kori templomok nagy száma mutat, hanem legfőképpen azt követően a kun települések teljes túlsúlya. A Kiskunságban vannak legnagyobb számban kun gyökerű helyneveink. Kétséget kizáróan kun- kipcsak eredetű, valamilyen formában ma is létező középkori településneveink Bugac(háza) mellett: Altok-, Balota-, Bocsa-, Buzgán-, Bodoglár-, Csengele, Csólyos-, Gyarman-, Kalas-, Kötöny-, Karapái-, Kaskantyú-, Köncsög-, Kömpöc-, Or- govány-, Szánk-, Csőszapa(?), Öttömös-, Táz- lár-, Törtei-, Zömök-, Kocsér, Törtei-, Árboc, Kara-, Bösztör- szállások. Nem elhanyagolható számban vannak jelen emellett részben ma is létező kun gyökerű földrajzi neveink, mint például Korhan, Kargala, Ügüle, Kürküle. Torta, Csanada. (MÁNDOKY 1974. 32.) A terület Kiskunság neve „Cumani Mino- res” csak 1553 után ismert. Sokáig a török pusztítás hatásaival hozták összefüggésbe a két kun - Kiskun és Nagykun - terület nagyságrendi eltolódását, a portaszám csökkenést alapul véve. (GYÖRFFY 1968. 2167.) Egy 1503-as névadat alapján azonban ma már inkább a 15. század második felére vezetik vissza a lakosságszám csökkenését kiváltó okot, mely esetleg az 1456-1457 évi pestisjárvánnyal majd azt követő éhínséggel és kivándorlással hozható összefüggésbe. (HATHÁZI 2000. 252.) Leginkább a déli területeket érintette valamilyen katasztrófa, melynek nyomán kun települések sora hal el. Főként a korábbi Csertánok uralta területeken, Halas-szék kapitányai, a Thenkesek, majsai Tótok, Csercsik kérik az uralkodótól, hogy a kipusztult vagy megfogyatkozott kunságot pótolva máshonnan hozott magyar jobbágyokkal népesíthessék be. Az oklevelek a Bugac szomszédságában lévő Othasylis, Törtei, Bocsa, Köncsög, Csólyos, Fejértó, Majsa, Kömpöc, Asszony-szállásokat konkrétan megnevezi. (GYÁRFÁS III. 671., 675., 677.) A területre jellemző forrásadatok viszonylagossága következtében bizonyosan több helység teljes, vagy részleges elnéptelenedésével is lehet számolni. Gyanítható, hogy ez a 15. századi katasztrófa is éreztette hatását Monostor és Bugacháza lakóinak életében, mégha a településeket nem is említik a források ilyen összefüggésben. A demográfiai viszonyokban e nagy változást kiváltó ok egy pestisjárvány, majd az azt követő éhínség volt. 1462-ben már bizonyosan elindult az elnéptelenedési folyamat, hiszen Asszonyszállást már ekkor is lakatlannak ítélik. Hatházi Gábor véleménye szerint logikusnak tűnik a Nándorfehérvári csata utáni délvidéki járvánnyal összefüggésbe hozni a Halas-széki kun szállások pusztulásának első hullámát. A terület népességében tehát már a 15. század folyamán jelentősen megfogyatkozott, melyre az 1494-1495-ös adójegyzékek is fényt vetnek. (HATHÁZI 2000. 250.) Monostor, Bugacháza és környéke végső pusztulásának időpontjáról az írott forrásokból nem értesülünk. A 16. század folyamán a mai Kiskunság területének túlzás nélküli teljes elpusztulása megtörtént. A folyamat az 1526-os mohácsi csatavesztéssel kezdődött, majd végső pecsétet a 15 éves háború 1596. éve rakta rá. A pusztásodási folyamat nem egy nagy katasztrófához köthető, mint a tatárjáráskor, a folyamat szakaszosan zajlott és végeredményét tekintve teljes volt. A 16. századi Kiskunság hullámzó pusztásodása hátterében természetesen konkrét események húzódtak meg. Az előző időszakokkal ellentétben a korabeli források segítségével jól nyomon követhető a Kiskunság elnéptelenedése, a pusztásodás. Ezt a korszakot tekintve már a történeti források szolgáltatják az elsődleges adatokat. A török adóösszeírások a Kecskeméti náhije pusztáinak és településeinek fontos irományai. A környék lakossága valószínűleg már a korai hadjáratok egyike során elmenekült, vagy elpusztult. A legtöbb kiskunsági faluval egyetemben az egykor virágzó kun településnek, Monostornak is az 1526-29. év közötti harcok okozhatták vesztét. Ezután egyedül elhagyott temploma jelezte a pusztában az utat, mely délről Kecskemét mezőváros felé haladt. Pusztatemploma az 1780-as években a térképek tanúsága szerint még fennállt.
