Rosta Szabolcs (szerk.): Expo-monatur (Kecskemét, 2013)
Monatur, Expo-Monatur
12 EXPO-MONATUR / EKCflO-MOHATyP ták. A déli és északi harmad hossza egyenként 2,75 m volt, míg a főhajó keleti részét lezáró rész kiterjedése 4,7 m-t tett ki. A Szent György monostor templomának kőből faragott motívumai közül hiányoznak a nyilvánvalóan keresztény szimbólumok, valamint a jól értelmezhető üzenetek, alakok és jelenetek. A szerkezeti elemeket majdnem teljesen elborítják a különböző alakú, összetételű és kivitelezésű palmetták, melyek megtalálhatóak a fejezeteken, továbbá szinte az összes többi építészeti elemen is. Ezek ismertek all. század második felének magyarországi templomaiban, illetve valamivel korábbi időszakban, a Bizánci Birodalomban is. A szentélyrekesztő rózsaszín márványból készült, fél-henger alakú felső felülete a használat által fényesre csiszolódott, belőle 1,5 cm lekopott. Palmettadíszes, román kori faragott oszlopfő PoMammKn Kannrea yKpameH KaecannM na/iMexaMa Romanesque capital with palmette motif A monostorok többségéhez hasonlóan a temető az épület-együttesen belül alakult ki. Legkorábbi rétegét - amely időrendileg a bazilika építésének korához köthető, és a viszonylag kis szerzetesi közösséggel azonosítható - többször is bolygatták, de az összetartozó síregységek még felismerhetők. Nagy számban kerültek elő anonim 12. századi dénárok, mely alapján valószínűsíthető, hogy a temető már a 12. század elején létesült, mind a monostor épület- komplexumán belül, mind pedig azon kívül. „S-végű hajkarikák (egyszerű, illetve fonott ezüsthuzalból), továbbá gömbfejű tűk, kúpos fejű gyűrűk is előkerültek. A szentélyrekesztő egészének keltezéséhez használható párhuzamok keresése során igen kevés egykorú emlékre akadtunk a Dunatáj e részén, illetve a középkori Dél-Magyarország területén. Mégis nyilvánvaló, hogy ilyen szen- télyrekesztők máshol is léteztek. A plébániatemplom eddigi minimális kutatása az épület egyhajós voltára utalt. .Nehéz megállapítani, hogy a bencések megérkezése idején, a bazilika átalakítása során a plébániatemplomban is folyt-e hasonló átépítés. Bizonyos azonban, hogy a monostorhoz hasonlóan e templom is katasztrofális mértékben elpusztult a tatárjárás során. A plébániatemplom szentélyét, illetve az egész templomot újra építették nyugatabbra. Ami Dombó település plébániatemplomát illeti, valószínű, hogy patrocíniumát is az új viszonyokhoz igazították azután, hogy a bencések a monostorban megjelentek. A bazilika épülete átalakult azzal, hogy a bencések átvették a rendházat. A freskókat habarccsal fedték le majd kifestették, az északi mellékhajó falánál pedig egy hozzáépített pilaszter figyelhető meg. (NAGY 1985. 16.) E pilaszter kialakítása a szentélyrekesztő áthelyezésével, és valószínűleg a mellékhajók lezárásával függ össze. Maga a szentélyrekesztő is átalakult. Ha összehasonlítjuk a bazilika arányait és a viszonyát a harangtornyokkal, feltételezhetjük, hogy e tornyokat is a második szentélyrekesztő kialakítása idején húzták fel. A bencés monostort valószínűleg a pécsi egyházmegyéhez csatolták (a források a kalocsai és a pécsi egyházmegye közötti perről szólnak), valamivel később azonban a szerémi egyházmegyéhez került. (NAGY 1971. 161.) A 12. századi magyar-bizánci politikai és katonai viszonyok alakulása, a szeremségi területek váltakozó birtoklása - úgy tűnik - nem hatott ki lényeges mértékben a monostor életére. A Szent György monostort, a Mindenszentek- plébániatemplomot, illetve Dombó települést az Írott források 1237-ben említik. (CSÁNKI 1894. 243.) Az eddig összegyűjtött és felsorolt adatok összessége azonban arra utal, hogy a bazilika építése már a 12. század elején megindult.
