Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Szeplőtelen fogantatás (dec. 8.), Szent Tamás apostol ünnepe (dec. 20.), Karácsony (dec. 25.). Misemulasztás a következő ünnepeken fordult elő úgy, hogy az vétségként a megyeszéke elé került: Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.), Pünkösd másodnapja (változó), Szent László király ünnepe (jún. 27.), Szent Péter és Pál ünnepe (jún. 29.), Mária Magdolna napja (júl. 22.), Szent Jakab apostol (nagyobb), (júl. 25.) Szent Lőrinc napja (aug. 10.), Nagyboldogasszony (aug. 15.), Szent Máté napja (szept. 21.), Szent Mihály arkangyal napja (szept. 29.), Szent Katalin napja (nov. 25.), Szent Tamás apostol napja (dec. 20.), Aprószentek napja (dec. 28.) A vétségeket legtöbbször a megyebíró terjesztette a megyeszéke elé. Következésképp, a megyebírónak pontos információkkal kellett rendelkezni arról, hogy a megye tagjai mikor, miféle szabály megszegésével, hogyan vétkeztek. A megyebírók, a szentegyházfiai és a hűtősök nyitott szemmel jártak megyéjük két falujában. Sokat láttak, sok eseményről értesültek. De miként tudtak meg olyan eseteket, hogy valaki egy távoli havasi kaszálón káromkodott, vagy egy ünnep reggelén otthon a kemencéjében kenyeret sütött? Létezett egy jól kiépített besúgóhálózat? Vagy a megye lakosaiban annyira túltengett az öntudat, hogy azonnal rohantak a megyebíróhoz, ha valami vétséget, helytelen viselkedést tapasztaltak? Ezekre a kérdésekre csak további aprólékos mikrokutatások adhatnak feleletet. BÜNTETÉSEK A csíkszentgyörgyi megyeszéke által vétségekért kiszabott büntetések sorában gyakoriságukat tekintve első helyen állnak a pénzbüntetések, korabeli nevükön a mulkták. A XVII-XVIII. századi törvények és konstitúciók a falusi bírók büntetéskiszabásainak felső határát 12 forintban határozták meg. Nagyjából ugyanez az értékhatár vonatkozott a megyebírók megyeszéki törvénykezésére is. A pénzbüntetés gyakoriságához talán hozzájárult az a körülmény is, hogy a mulktából, mint bevételből a megyének, a templomnak és személy szerint a megyebírónak haszna származott. Bizonyos vétségeket, például az ünneprontást, a misemulasztást szinte kizárólag pénzfizetéssel, mulktával büntették a megye vezetői. Csak úgy röpködtek a megyeszékén az 1-2-3-6 forint fizetéséről szóló ítéletek! Ezek értelmezéséhez érdemes figyelembe vennünk, hogy a XVIII. században falusi környezetben, egy paraszti életmódot folytató társadalom tagjai számára az 1 magyar forint nagy pénznek számított. A számadáskönyvekből láthatjuk, hogy bizonyos családfők 5-10-20 forintokat vettek föl hitelbe a templom pénztárából, és tartozásukat hosszú évekig nem tudták visszafizetni. Végül valamelyik szántóföldjüket ajánlották fel 5-8-10 forintnyi hitelük törlesztésére. Az 1-2-3-6 forintnyi büntetés hatalmas megterhelést jelentett a közszékely társadalom családfői számára. Az a fiatal, aki viselkedésével kiérdemelte a fenti pénzbüntetést, számíthatott apja tartós haragjára és családtagjai retorziókat sem nélkülöző hosszas szemrehányásaira. A megye vezetői bizonyos esetekben, például egy sertéspásztor legényke elítélése alkalmával eleve számítottak arra, hogy a kiszabott pénzbüntetést a vétkes nem tudja kifizetni, ezért lapátcsapásokban is meghatározták a büntetését. 383
