Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
mi módon lehetne a nép sarjadékaival az említett czélt elérve látni, arra határozta el magát, hogy jeleni segéd lelkész Péter József fő Tisztelendő Urat felkérje, nem len- ne-e hajlandó az említett czélra közre működni, kiis el válolta... hogy mindent meg fog tenni,... hogy a növendékeken annyira segítve légyen, hogy ők a 4-dik normális oskolára képesítve [legyenek], e fáradságért a nemes megye... fel ajánlott holnaponként 5 osztrák értékű forintot, minthogy pedig az oskolai év a legmagosabb rendeletek értelmében 10 holnapra határoztatott, önként következik, hogy a 10 holnapra 50 forintokot fog fizetni a fő havas bíró a köz pénz tárból. A fizetés kezdődik az 1865-dik év januar 1-étől ez évi junius végéig, s annak utána pedig a szünüdő elteltével, jelen év szeptember 1 -ével, azon megjegyzéssel, hogy [ha] a segéd lelkész úr üdő közben e nemes megyéből el rendeltetnék, ezen kötelezése a nemes megyének utódára nézve nem leend érvényes. ”1299 Az igényesebb oktatásra való törekvés mellett a XVIII-XIX. században sok gond mutatkozott a gyerekek iskolába járatásának rendszerességével. 1824-ben Szepesy Ignác püspök levélben figyelmeztette Szentgyörgy megyéjének lakóit, hogy gyermeküket ,,ne tsak téli napokban, hanem esztendőként tíz holnapig” járassák iskolába, hiszen ezt követeli ,,a királyi fő kormány szék” és a „fő hadi kormány" is1300 1301 Nagy Lajos plébános, mint iskolaszéki elnök 1885 áprilisában figyelmeztette a szentgyörgyi és a bánkfalvi falusbírót, hogy a szülők nemtörődömsége miatt „az iskolába járás nagyon meglazult”, Szentgyörgyről 28, Bánkfalváról 25 gyerek kimaradt az iskolából.101 A kántor helyettesítése Amikor a kántortanító gyengélkedett, vagy valamiféle rendkívüli elfoglaltsága miatt nem kántorkodhatott, a segédkántor altanító helyettesítette a templomban és a temetéseken. Az altanító általában örvendett az efféle megbízásnak, mert gyakorolhatta az orgonálást és az éneklést, ami hasznára vált, ha kántortanítóságra pályázott. Előfordult, azonban hogy a helyettesítés a gyakorisága és állandósulása miatt terhes kötelezettséggé vált. Ilyen helyzet állt elő a XVIII-XIX. század fordulóján, amikor az elaggott Potyó Ferenc kántortanítót hónapokon keresztül, megfelelő díjazás nélkül, a segédkántomak, Istvánffi Antalnak kellett helyettesítenie. Az idős deák már nem tudott kilométereket gyalogolni, ezért a temetések és a házszentelések kántori teendőit Istvánffi Antal végezte el. A nehéz természetű vén deák azonban a kántori bevételekből nem „részeltette” kellő mértékben helyettesét. Mindezekre fényt vetnek a fentebb többször említett Potyó-per levelei és tanúvallomásai.1302 1299 M. 3. A. 190v. 1300 M. 11. 1824. 1301 M. 29. 1885.4. 1302 M. 9. 1803. 374
