Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A TÁMOGATOTT MEGYE Ajándékok, testált javak templomnak, kápolnának Ajándékoktól az alapokig Szentgyörgy megyéjében, miként más katolikus egyházközségekben is, a XVII-XX. században előfordult, hogy a megye tagjai, vagy Csíkszentgyörgyről és Bánkfalváról elszármazott személyek, például papok ajándékot adtak a megyés templomnak, vagy valamelyik megyebeli kisebb templomnak, kápolnának. Különösen végrendeletekben szerepeltek efféle ajándékozások, kegyes legálások. Templomnak, kápolnának az adományozók tárgyat, földet, pénzt egyaránt adtak. Aki a templomnak adományozott, tulajdonképpen a megyét gazdagította, mivel a megyés templomot a megye a magáénak tekintette. A XIX. század közepe előtt a templomnak szánt tárgyi adományt a megyebíró vette gondjaiba, és az templomi használatba került. Mint funkciót nyert felszerelési, berendezési tárgy, például liturgikus ruha, lobogó, bútor, szőnyeg, festékes stb. mentesítette a megyét az efféle tárgyak megvásárlásától. Másrészt, mint nemesfém kegytárgy, például kehely, patena, monstrancia anyagi értékével, idő haladtával pedig régiségével emelte a megye rangját, hírét. A templomra hagyományozott földterületek: szántók és kaszálók hasznosításáról, valamint a templom számára testált pénzek gyümölcsöztetésé- ről a megyebíró gondoskodott. Például a votivális misék díját a votivális pénzadományok kezelője, a megyebíró fizette ki a plébánosnak, miként ezt példákkal szemléltetem a plébános jövedelmeiről szóló fejezetben. A XIX. század második felében lassan megváltozott az adományok, elsősorban a pénzadományok kezelésének rendje. A XIX. század végén és a XX. században is voltak adományozó személyek, sőt mintha „tömegesedett” volna az adományozás, de az egyedi pénzadományok akkor már bankokba vándoroltak, értékpapírokban, betétkönyvekben kötöttek ki. Számontartásuk a megyebíró kezéből inkább a plébános kezébe csúszott át. A megyebíró inkább csak segítette a plébánost a bankügyletek bonyolításában. A régi és újabb adományok alapokba rendeződtek. Ezek önálló tényezőként jelentek meg a helyi egyházszervezet, a helyi plébánia gazdasági, pénzügyi tevékenységében. 1890-ben például Szentgyörgy megyéjében a következő alapokat tartottak számon: anyatemplom alap, ájtatos alap, Bálint-Bors kápolna alap, szegények alapja, iskola alap, torony alap. Hozzájuk társultak még a kisebb templomok és kápolnák alapjai.702 1941-ben Incze Domokos főesperes plébános és Potovszky Ferenc megyebíró a következő csíkszentgyörgyi alapokról tett jelentést: Anyatemplom alap, Miklós kanonok féle alap, Szentmise alap, Róm. Kát. Iskola alap, Kálvária kápolna alap, Bors-Bálint kápolna alap, Nagyboldogasszony kápolna alap, Keresztelő Szent Já702 M. 14. 1890. 244
