Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
behatolásról. A rend helyreállítását sok erős ember havasba vonulásával lehetett elérni. Ha 60 ember kiment két napi élelemmel a havasba az erdőbírók vezetésével, lehetett esély arra, hogy az idegen állatokat behajtják Szentgyörgyre, a prevariká- torok által vágott fát, gyűjtött szénát lefoglalják, a megsemmisített határjeleket helyreállítják, a foglalók kerítéseit összetörik, eltüzelik. Az efféle rendcsinálás veszélyekkel járt, mert a behatolók ellenállhattak. A megyének nem kevés energiájába került annak elérése, hogy a két falusbíró kiparancsolja falusfelei közül a szükséges 30-30 havasba induló férfit.69' Máskor határjelek megújítása céljából kellett két napra a havasba küldeni szentgyörgyi és bánkfalvi férfiakat. Határviták, határperek alkalmával hivatalos aktusnak számított a peres közösségek vezetőinek havasi határjárása. A határjáró hivatalos személyeket, széki régiusokat az érdekelt közösségek tagjai sorából sok férfi követte, egyrészt tanúságtétel, másrészt a megállapított határpontok határjeleinek, például földhányásainak, kőrakásainak elkészítése céljából. 1840. június 21-én a megye gyűlése határozott arról, hogy a Kászonfeltízzel támadt lesődi határvita határbejáró napján, június 30-án, amikor a vitatkozó felek képviseletében egy-egy régius is jelen lesz, minden szentgyörgyi és bánkfalvi háztól két napi élelemmel a tarisznyájában menjen fel egy férfi a havasba.693 694 A piaci kőhíd építése, javítása és a patakzabolázás A csíkszentgyörgyi templom közelében lévő piaci kőhíd a megyét alkotó két falut, Szentgyörgyöt és Bánkfalvát kötötte össze. Ráadásul olyan területen állt, nevezetesen a piacon, amelyet a megye tulajdonának tartott a közfelfogás. Ezért a piaci híd javítását, felújítását valószínűleg nagyon régi idők óta, a megye végezte. Néha úgy is emlegették az átjárót, mint a megye köhíd'yki. A nagymúltú híd a hegyekből lefolyó, időnként törtető, zuhogó, romboló Szentegyház patakán állt. A megáradt patak sokszor kárt tett benne. Ezért gyakran szorult javításra. A víz rombolásának elkerülése érdekében a megye igyekezett a piaci szakaszon a patak medrét fenyőgallyakkal kirakatni, vagyis bojtozni. Előfordult, hogy a partot kövezéssel kellett ellenállóbbá tenni.695 A bojt és a kő helyszínre hordása, illetve maga a bojtozás a megyétől birtokadományt, például havasi kaszálót élvező személyekkel,696 vagy, ha ilyen éppen nem volt, közmunkával valósult meg. A kőhíd javítását, felújítását a megye vállalkozó iparosokra bízta697. Az anyagot, elsősorban a követ azonban a megyének kellett előteremtenie, és ehhez elengedhetetlen volt a megyetagok közmunkájának igénybevétele. 1843-ban teljesen újjá kellett építeni a piaci hidat. Március 7-én a megye gyűlése arról vitatkozott, hogy a híd miből épüljön fel. Végül a gyűlés résztvevői a kő 693 M. 3. B. 241. 694 M. 3. B. 241. 695 M. 3. A. 94., 156. 696 M. 3. A. 67. 697 M. 3. A. 110v., 157v., 194. 242
