Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
később sokszor emlegetett kaszálóról és egy kozmási származású jeles szentgyörgyi kántorról van szó az iratban, alább teljes terjedelmében közlöm azt. „Anno 1782, die 16-ta mensis martii közönséges megye confluxusa alkalmatosságával ide alább subscribalt személy jelentettem preses instantiam a ’ nemes Megye előtt, hogy mivel semmi kaszálóm nincsen, azon kis telekecskét a nemes Megye legeltető heljei közül számomra a ’ nemes Megye a ’ meg irt esztendőre ki szakasztaná, meljet a nemes Megye meg hallgatván nékem engedte ezen reversalisom mellett, de ezen esztendőn túl én sem tarthatom jussomat nemes Megye akaratya ellen azon heljen, nevezetesen Csínod tövin való bé kertelt részen. Fransiscus Potyó de Csík Kozmás Cantor Csík Szent Györgyiensis ”.490 1788-ban és 1796-ban pénzfizetés ellenében a megye engedélyezte, hogy a Csinód töve nevű helyen Potyó Ferenc kántor szénát csináljon.491 Szentgyörgyi Mihályfi János 1830-ban egy „Csinódpataka mellyékén lévő kaszálót”, amelyet Szentgyörgy megyéje „kótyán adott volt gyepű kert alatt” a megye kántorának, Barta Ignácnak „esztendei használatra” „Szent György naptól fogva nem tsak meg étette”, de még a „gyepűjét is több versen ki bontotta”. így a kántor nagy kárt szenvedett.492 1861-ben átadott a megye Baka Áron kántornak két havasi kaszálót használatra 2 pengő forint árendaösszegért és a kántoriak körüli kerítések javításáért. A kántoriak körüli „kert tartás”, vagyis rendszeres kerítésjavítás a megye kötelessége lett volna, de a kegyúri kötelességeket ellátó szervezet a kaszáló határozatlan idejű áren- dába adásával megszabadult ettől a feladatától.493 Havasi kaszálók árendába adása irtási kötelezettséggel A megye a havasi kaszálóit általában igyekezett árendába adással hasznosítani. Árveréseket rendezett, ahol licitáció után a legtöbbet ígérő kapta az árendába adásra kijelölt területet. A kaszálók árendába bocsátásáról szóló megyei határozatok közül különösen azok az egyezségek keltik fel a kutató érdeklődését, amelyek hosszú távra köttettek és irtási kötelezettséggel párosultak. Irtásra általában akkor kötelezte a megye az árendálót, ha a kaszálót vagy annak egy részét már benőtték a fák és a bokrok, illetve ha a kaszálóhoz hozzászámítottak egy szomszédos kis erdőterületet, amelynek helyén a bérbeadó az árenda végén kaszálót szeretett volna látni. 1837. április 2-án Szentgyörgy megyéje egyezséget kötött ifjabb Texe András bánkfalvi gyalogkatonával egy Sás telekin felül, az Uz vize mellett fekvő kaszáló és vele együtt némi irtandó erdő kiárendálásáról. A megállapodás 8 évre szólt. Az árendáló évente 4 R. forint árendadíjat fizetett. Texe András a következő nyilatkozatot tette: „... ezen... kaszáló helyetskét, amelyen most egy terű széna terem, körülötte lévő erdejével együtt oly feltételek mellett árendáltam a Tekintetes Nemes Megyétől 490 M. 2. 151. 491 M.2. 149., 102. 4,2 M. 3. B. 249. 493 M. 3. A. 151. 193
