Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
II. A HELYI EGYHÁZSZERVEZET JELÖLÉSÉRE HASZNÁLT MEGYE SZÓ ERDÉLYI ADATTÁRA NÉHÁNY TUDNIVALÓ A SZÖVEGEKRŐL Az alább sorakozó erdélyi megye-adatokat a saját levéltári kutatásaim során feltárt dokumentumok adattengeréből válogattam. Az alapul vett iratok őrzési helyei: a GYÉL., a GYGYL., az UGYL., a MGYL., a SGYL. és a székelyföldi plébániák irattárai. Az előbb felsorolt rövidítések a plébániai irattárak itt nem szerepeltetett rövidítéseivel, valamint az M. jelű iratok, irategységek rövidítéseivel együtt a rövidítések e kötetbeli jegyzékéből oldhatók fel. Mások kutatásaiból és az irodalomból nem vettem fel szövegeket az adattár szövegei közé. Valamennyi közölt szöveg katolikus megyék létezését dokumentálja. Más felekezetek megyéiről ebben az adattárban nem esik szó. A szövegek Erdély területéről származnak. Az Erdélytől keletre és nyugatra eső területek magyar megye-adatait tanulmányom I. fejezetében szerepeltetem. A közölt szövegek az érintett helységek nevének ABC rendjében, azon belül pedig időrendben követik egymást. Az ABC szerinti sorrendben a rövid és hosszú magánhangzó-párok betűit (i, í, o, ó, u, ú, ü, ű) azonos betűnek számítom. Ellenben, a gyakran tapasztalható gyakorlattal ellentétben, az a és az á, valamint az e és az é hangok jelölésére használt betűket külön betűknek tekintem. Az összetett, többelemü helységneveket székjelző, vármegyejelző, tájjelző és egyéb megkülönböztető elemeik nélkül szerepeltetem, úgy, ahogy azokat a XVIII. századi beszélt nyelvben használták. A legtöbbször székre, vármegyére, tájra utaló pontosító helynévrészeket az alap helynév után zárójelben közlöm. Minden helységnév után középszintű közigazgatási egységre utaló kifejezés áll zárójelben, mégpedig olyan alakban, ahogy az 1876 előtt, a XVIII-XIX. század nagy részében jellemzőnek számított. Azért választottam az 1913. évi vármegyenevek szerepeltetése helyett a korábbi szék-, vidék- és vármegyenevek közlését, mert a székely székek jelölése vagy hiánya már önmagában is kifejezi a Székelyföldhöz tartozás és a Székelyföldön kívüliség tényét, ami az I. fejezetben leírt fejtegetéseim alapján egy lényegesnek tekinthető kutatási szempont. A székely székekre és a vármegyei beosztásra utaló XVIII-XIX. századi kifejezések használatával könnyebbé vált a székekre tagolódó, a székely autonómia joghatósága alá tartozó területek és a vármegyékbe szervezett, általában nem székely területek helységeinek megkülönböztetése. Az idézett szövegrészietek keletkezési évszámukkal és bekezdésekkel különülnek el egymástól. A szövegek származáshelye, levéltári jelzete, M. kezdetű rövidítéssel, valamennyi idézet végén, zárójelben található. 19
