Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
da újabb és újabb területet trágyázzon meg. 1855-ben a megye gyűlése kötelezővé tette a megfogadott havasi pásztorok számára, hogy „... a csorda kosárt nem csupán egy helyt, hanem éven át több helyre forgassák”.451 Jóval konkrétabban fogalmaztak a megye gyűlésének résztvevői az 1860. évi pásztorfogadás idején: „...a kosárt, melybe délkor 2 óráig lesz szabad deleltetni, minden holnapba változtatni kötelesek”.457 458 A kutatónak könnyen támadhat olyan gyanakvása, hogy kosárral kapcsolatos rendelkezések talán nem is a lesődi közlegelő, hanem a havasi magánbirtoklású irtáskaszálók állapotát javították. Az előbb idézett 1860. évi pásztorfogadási egyezség 3. pontja eloszlathatja ezt a kutatói gyanakvást, mivel elrendelte: „Egész nyáron Lesődből hálás végett ki költözni nem lesz szabad”. A havasi csorda őrzését elvállaló pásztorok között néha bizonyára támadtak viták a pásztorbér elosztása körül. 1808-ban például a kenyérjárandóságuk adott alkalmat nézeteltérésre. Vitájukkal a megye gyűlése is foglalkozott. „Die 1-ma maji 1808. Praetendállya Füstös János, hogy ennek előtte 2 esztendőkkel havasi pásztorok a ’ csorda mellett lévén Péter Josef gyalogkatona és providus Szőcs Jánossal hárman. Melly üdőben az Füstös János részére jutott kenyérből el költöttek volt hárman 14 kényért. Melly világosságra jővén. Tehát tartoznak Péter Jósef és Szőcs János Füstös Jánosnak fizetni 8 kenyeret. ítéltetett",459 A havasi csorda pásztorai nehéz helyzetbe kerültek, ha a rájuk bízott állatok közül valamelyik elveszett, elkárosodott. A kárt szenvedett gazdák panasza nyomán a megyeszéke, illetve a megye gyűlése az efféle eseteket megtárgyalta, és a felelős pásztorokat a kár, vagy a kár egy részének megtérítésére kötelezte. 1774-ben Sípos István bánkfalvi jobbágy a megyeszéke elé idéztette Cseke Tamás 1772. évi havasi pásztort. Azzal vádolta, hogy gondatlansága miatt elkárosodott apja egyik tulka. A vizsgálat során Cseke Tamás elmondta, hogy a keresett állat betegsége miatt elhullott. Gazdája, akinek, annak idején időben üzentek, látta betegen a tulkot, de nem tudván mit cselekedni, a csordában hagyta. A megyeszéke megállapította, hogy a tulok kimúlása egyedül a gazda kára. Utasította a pásztorokat, hogy az állat bőre értékének felét fizessék meg a panaszkodónak, mivel annak idején a döglött állat bőrével el kellett volna számolniok.460 1800. december 5-én egy medve által okozott kár került a megyeszéke elé: „Szent Györgyi colonus Bentze András praetendálván nemes Megyénk havasi pásztorain s. v. egy el károsodott tinót, hogy meg fizessék, adgyanak számot, mi által károsodott el. Amelyre azt feleli az pásztoroknak egyike, Szőts György, ma egy hete bizonyítottuk, hogy medve által ment kárba, kegyelmed Bentze András nem volt jelen, én arról nem tehetek”. A megyeszéke döntése értelmében a pásztorok az állat árának felét fizették meg: „...mivel világos az, hogy medve által ment kárba a’ Bentze András marhája, teczett a’ mű itiletünknek,... hogy a’ pásztorok felivel tartoznak meg fizetni, nem pedig egészen ”.461 457 M. 3. A. 120v. 458 M. 3. A. 144. 459 M. 2. 122. 460 M. 2. 80. 461 M.2. 108. 185
