Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
a több társaságoknak tudtokra nincsen, értésekre adni, hogy az el pártolókot, s úgy azokot is, a kik bé fogadnák, törvényesen meg keresni el nem mulathattyuk”. Két nappal előbb, 1835. április 30-án Háromtizes felső esztenatársasága küldött egy figyelmeztetést a többi tizes esztenatársaságainak is: „Szent Görgy Felső Tizessében tanáltató esztena társaságunk nemes Megyénkben a’ más hét esztena társaságot inteti..., hogy mivel gazda társaink közül némelyek a mostani esztena helyünk rosszasága miatt más esztena társaságokhoz akarnak pártolni, mely miatt társaságunk nagy hátra maradást szenved, semmi szín alatt egy társaságis senkit embereink közül bé ne fogadgyon, külömben, ha valamely társaság valakit béfogadna, nemes Megyénk constitutioja szerént, mind el pártolt emberünköt, mint pedig azon társoságot, mely bé fogadta törvényesen meg keresni el nem mulattyuk”. A levelek hatására Illyés János főhavasbíró 1835. május 4-ére összehívta Szentgyörgy megyéjének gyűlését. A tanácskozáson az alábbi határozat született: „... A Nemes Megyénkben tanáltató több esztena társaságok esztena bíráit külön külön a két Falusi Bírák törvényesen intessék meg, hogy esztena társaságaik közé senkit bé ne fogadgyanak, akár mellyik esztena társaság közül való légyenis az, avagy ha béfogadtanak volna némeljeket Társaságaik közül, ezennel nemes Megyénknek ősi s mostan megerősíttetett Constituciojánál fogva 12 R. ft., azaz tizen két Rhenes forint büntetés terhe alatt zárják ki harmad napok eltelésével, mert külömben a megírt büntetés terhe alá húzattatnak. A terminus eltelésével meg hagyatik a Falusi Bíráknak, hogy az olyatén nyakas embereket, akik ezen végzésünknek eleget nem tennének, a fennírt és határozott summáig zállogoltassák meg és azoknak zálogjaikot az illető helyre u. m. a Fő Havas Bírónak adgyák bé ”.410 A megye hajdani integráló szerepének szép példája a fent idézett határozat. Az esztenatársaságok vitájában a megye, mint az esztenáknak helyet adó havasbirtokos szervezet, felvállalta a rendteremtő szerepet. A rendcsinálás gyakorlati teendőinek elvégzésére a főhavasbíró utasította a megyebeli két politikai község falusbíráit. Az esztenák juhpásztorai sokszor elkövették azt a hibát, hogy saját jövedelmük növelése érdekében idegen juhokat járattak nyájukban. Ha a dolog kiderült, a megye büntetést szabott ki a pásztorokra. 1774-ben a következő esetet írta be a megye protokollumába a nótárius: „Csík Bánkfalvi Keresztes József és Szent Györgyi Csiszér János primipilusok ex officio proponálják, hogy... Csík Szent Györgyi Gáli Joseff primipilus Szent Györgyi esztenán fejő pásztor lévén, idegen juhokot, numero 16-tot hozott volna bé contra Constitutiones, Gáli Josef menti magát, a ’ mint erről a ’ Gazdaság is manuteneálja, hogy marhátlan ember lévén, jelentette mind havas Bíró Csiszer János eő kegyelmének, mint pedig más Szent Györgyi Gazdáknak”. Gáli József kérte a megyét, hogy most az egyszer ne büntesse meg. Megbékélvén, a megye csak arra ítélte, hogy „ adjon... a havas bíró eő kegyelmének egy iker sajtot 6 fontost”fi1 1850. augusztus 4-én a megye gyűlése kénytelen volt megállapítani, hogy ,,a’ megye jussán egy gazdaság nyája között sok kászoni idegeny marhák a’ nyáron 4.0 M. 3. A. 56V.-57. 4.1 M.2. 81. 173
