Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
A vállalkozók öt évre 500 új forintot fizettek Szentgyörgy megyéjének. A fizetésre három időpontot jelöltek ki: 1862. február 10-ét, 1863. február 10-ét és 1864. február 10-ét. Mindhárom alkalommal az 500 forintnyi árendadíj egyharmadát, 166 forint 67 krajcárt kellett átadni az erdő gazdájának. A megye 5 évet adott a kiárendált erdő fáinak kivágására és elhordására. Látszik, hogy a megyének kimondva, vagy kimondatlanul a fákért kapott 500 forinton kívül fátlan legelőterültre volt szüksége. Ezért a megállapodás szövegezésekor hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy az árendátorok a területet nem legeltethetik, sőt már a munkálatok alatt is a megye járathatja ott állatait. A legelőterület iránti sóvárgás a kicsinyesség határát súroló követelményeket is sugallt. A megye például meghatározta, hogy a kivágott fa szállításakor a szekeresek csak szekerük megrakodásának idejére, legfeljebb két órára ereszthetik el igavonó barmaikat legelni. Ha a szállítók az erdőben hálnának, jármos marháikat pénzbüntetés terhe alatt, nem legeltethetik a kiárendált erdőrészen.387 „Fűrészek” működésének engedélyezése, fűrészhelyek árendába adása Imreh István a székely történeti népélet kutatója azt írta a hajdani fürészmal- mokról, hogy bizonyára kialakultak működtetésük szokásjogi keretei, „csak éppen leírott formában nem bukkantunk még rájuk”.388 Erre való tekintettel szükségesnek látszik azoknak a közösségi protokollumokban megőrzött feljegyzéseknek az alapos tanulmányozása, bemutatása, amelyek „fűrészek” létrehozási feltételeivel, működtetési körülményeivel kapcsolatosak.389 Szentgyörgy megyéjének havasaiban a gyors folyású patakok hajtóerejét kihasználva 1820 és 1855 között viszonylag sok fűrésznek nevezett deszkametsző telep keletkezett. A havasi fűrészeket legtöbbször csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi gazdák, gazdacsoportok hozták létre a megye földjén. A fürészalapító gazdák a megyétől kértek és kaptak engedélyt fafürészelő telepük megvalósítására, illetve a megyének fizetettek árendadíjat azért a helyért, amelyet a fűrész és rakodója elfoglalt. Az árenda kisebb irtott kaszálóra, legelőre is vonatkozhatott a fafeldolgozó hely közelében. A fűrészesekke\ kötött megyei egyezségek általában meghatározott időre szóltak, annak hangsúlyozásával, hogy a bérleti idő lejárta után, új szerződés hiányában a fűrész építményeit el kell hordani a területről, és a furészhely visszaszáll a megyére. Alább bemutatom a Szentgyörgy megyéje által 1820 és 1855 között engedélyezett fűrészek alapadatait, amelyeket a megye protokollumaiból gyűjtöttem össze és válogattam ki. Az adattárban minden engedélyezési határozat számot kapott. A szám után betűjel vezeti be az alapadatokat. Az alkalmazott betűjelek jelentése: a., az engedélyezés időpontja, b., az alapító(k) neve, c., a fűrész helye, d., az árendafízetés módja, e., az árenda időtartama, ha van rá utalás. 387 M. 3. A. 160V.-161. 388 IMREH István 1983. 258. 389 A gyergyai vízifürészek birtoklására: TARISZNYÁS Márton 1982. 138-142., a csíkszentmiklós megyéje által engedélyezett gyimesi „fűrészekre”: BÁRTH János 2011. 51., 192-193. 163
