Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
az egyházközség jelentésű megye szó hajdan nemcsak a Székelyföldön, hanem Erdély más tájain is használatban volt. Kérdéses azonban, hogy a „vármegyés” területekről származó erdélyi megye- adatok ugyanolyan autonómiájú egyházközségre vonatkoznak-e mint székelyföldi társaik? Föltételezhető, hogy igen, de a biztos válaszhoz el kellene végezni egy-két megyének nevezett Székelyföldön kívül eső egyházközség alapos levéltári kutatását. Az ilyen jellegű kutatások azonban még egyelőre váratnak magukra. Az erdélyi püspöki egyházmegyén belül a székelyföldi egyházközségek viszonyai, sajátosságai évszázadok alatt rá is húzódhattak a „vármegyés” területek megyének nevezett helyi egyházszervezeteire. Talán efféle „ráhúzódásra” és a belőle fakadó históriai kettősségre célzott Bochkor Mihály 1911-ben: „A Székelyföld egyházközségeinek önkormányzata szokás útján fejlődvén ki, az ma is a püspöki hatóság részéről eszközölt újabb szabályozás s átalakítás után erősebb jogalapon nyugszik, mint a többi [egy- házjközségek autonómiája, a melyek ezt a püspöki hatóságtól mintegy ajándékba kapták. Tehát míg az utóbbiaktól a püspök azt elveheti, addig a székely [egy- házjközségek önkormányzata a püspök törvényhozó hatalmával szemben jogi korlátot alkot, melyen magát nehezen teheti túl. Míg amott az engedmény visszavonása elegendő az önkormányzat megszüntetéséhez, addig itt a szokásjogi alapot kell törvénnyel hatályon kívül helyezni.”33 Magam is hajlamos vagyok arra, hogy a megye szó egyházközség jelentését, újkori példák alapján, ha nem is székely, de erdélyi nyelvi és egyháztörténeti sajátosságként kezeljem. Ez érthető, hiszen a XVIII-XIX. században a Kárpát-medence Erdélynek nevezett területén volt eleven nyelvi valóság a megye szó egyházközség értelmű használata. Néhány, nem könnyen értelmezhető, adat azonban azt a gyanút ébresztheti bennünk, hogy a megye kifejezést valaha a magyar nyelvterület Erdélyen kívül eső, Erdélytől keletre és nyugatra elterülő tájain is használták az egyházközségek, illetve az egyházközségszerű autonóm egyházszervezeti alapegységek jelölésére. Yrjö Wichmann csángó szótára a moldvai medje szót a plébánia, egyházközség jelentésű megye, Kirchspiel, Kirchengemeinde kifejezésekkel magyarázza.34 Az Új Magyar Tájszótár tartalmaz néhány megyére, megyebíróra vonatkozó moldvai adatot.35 Ezeket megtoldhatom a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban általam kijegyzett alábbi történeti adatokkal. 1791-ben egy panaszkodó levelüket így fejezték be a gorzafalviak: „Egész Gorzafalvi siránkozó Megye”. A levél szövegében is emlegették megyéjüket: „... a miulta Páter Posoni Tamás Lelki Atyánkot nagy sírások, zokogások között közüliünk el szakaszták, akit mái napig is sirat az egész Megye, és átkozódik arra, aki annak a dolognak oka volt. ” 1839-ben a „Molduvai Megyékbeli Magyar Katholikusok” levelet írtak a pápának. Előadták, hogy magyar papok nélkül milyen nehéz a helyzetük. A levelet kilenc moldvai egyházközség képviselői látták el névíratásukkal a következő csoportosításban: „Forrófalvi Megye, Nagy-Pataki Megye, Bogdánfalvi Megye, Kalugyeri Megye, Klései Megye, Pusztinai Megye, Formosa Megye, Tatrosi Megye, Gorzafalvi Megye. ” 1860-ban „ 600-an gazdák, 33 BOCHKOR Mihály 1911.477. 34 WICHMANN, Yrjö 1936. 35 UMTSZ. 1979-2010. 3. 1206-1207. 16
