Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
körülményeit. Az erdei irtások egy létező rendszer birtok-egységeiként tárulnak az agrárhistória kutatója elé. A XVIII. század végi és a XIX. századi erdővédelem korában csak ritkán és különleges esetekben lelhet a történész olyan írott adatokra, amelyek új irtáskaszálók keletkezését sejtetik. (Ezeket az adatocskákat később, a kaszálók témaköre tárgyalásánál csokorba szedem!) 1731-ben, amikor egyezséget kötött egymással Szentgyörgy és Bánkfalva a havasok jövőbeli használatáról, bizonyos havasi közösségi területek kiterjedését szomszédos magánbirtoklású kaszálók felsorolásával határozták meg. Ezeket a havasi magánbirtokokat ős birodalmakként emlegették, utalva régiségükre, ködbevesző múltjukra. Alább két szövegrészletet idézek az 1731-ben réginek, „bevettnek” számító magánbirtokokra, amelyek egyrészt az Égettvész tájékán húzódó pusztult erdőt, másrészt a távoli Lovászát és Bagjodot határolták: „Csinód pataka ’s az Uz vize között való Égettvész nevű hely... pusztulásival együtt, melynek Égettvész felöl való vicinusa Bánkfalvi Bene Dávid primipilus, ab alia úgy mint Egerszék felöl Csík Szent Mártoni Bertalanok primipilusok helye, melyet mostan Csík Szent Györgyi Gáli Imre uram primipilus bir, Égettvész felöl az Uz vízin által kelvén jő fel az pusztulás Aklos útyára, mely útnak inét menet Aklosba jobb kéz felöl vicinusa Bánifalvi Péter Ferentz és Kelemen primipilusok ős birodalma, bal kéz felöl Bánkfalvi Péter Mihály primipilus és ugyan a Bánkfalvi nemes Szabó família ”. „Lovászának vicinusa partim az Kánya atyafijak, partim major Kontsag Péter Szent Györgyiek primipilusok, az Bagjodi Szabad helynek vicinusa ab una Csík Szent Györgyön lakó Bors János uram... atyafiaival, ab alia..., Kánya Balás né Ersébet primipila és Sánta István... pro tempore Kotormányban lakó primipilus ”.324 Erdőrontók, erdővédelem A prevarikátorokról általában A megye havasi erdeire sok pusztító erő leselkedett. Fatolvajok, tiltott legelte- tők, lombtakarmány gyűjtők, hír nélküli dránicacsinálók, kaszáló tágosító fapusztítók mind az élő erdőt veszélyeztették. A sokféle erdőpusztítót a XVIII-XIX. századi iratokban latin eredetű szóval prevarikátomak nevezték. A prevarikátorok egy része a szomszédos helységekből lopakodott be a szentgyörgyi megye havasába. Más erdőrontók Csíkszentgyörgy és Bánkfalva lakosai, vagyis a megye tagjai közül kerültek ki. Idegen erdőrontók Az idegen prevarikátorok sorába tartoztak az időnként fel-feltűnő berszányok, vagyis nagy területeket bejáró transhumáló román vándorjuhászok. 1840 nyarán Aklosban Altizes esztenája táján idegen berszányok nyájai tűntek fel, és jelentős 324 TA. K. 6. 64., 65. - Ezeket a régi magánbirtoklású irtáskaszálókat, például 1822-ben Lovászó táján, emlegették ős kaszáló megjelöléssel is. (M. 3. A. 9v.) 147
