Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
csak egy szánnal avagy szekérrel erdöljön a ki rendelt szombatonis egy háztol, az is ide értődik, hogy a bebírósoknak nem szabadíttatik, sőt erősen tiltatik, hogy semmi némű szín alatt a Nemes Megye erdejéből semmi módon eszközfát, sem épületnek való fát készíteni vagy el vinni nagy büntetés alatt nem szabad ”.291 Két évvel korábban, 1823-ban már hozott a megye egy rendelkezést arról, hogy a possessor urak dátummal ellátott cédulát adjanak szolgáik kezébe, amikor azok erdölni mennek: „ Minden künn lakó Possessorok a magok cselédgyeiket mikor erdőbe küldik, adgyanak jobbágyaiknak egy kitsin czédulát a napot fel jegyezve, mellyetis afabé vitelével vegye vissza a földes úr, hogy az általis több prevaricatio ne történnyék, az írás nem létében pedig zállogolják [a cselédet] a Határ Bírák, a zállogotpedig a Megye Gyűlésébe vagyis a Megye kezére adgyák”.292 Possessorok állatai a megye legelőin A possessori jog megszerzése a köztudatban legtöbbször egyet jelentett a megye erdejébe való bészabadulássa\. Mindig akadtak azonban olyan possessorok, akik a megye legelőinek haszonvételéből is részesedni akartak. Valószínű, hogy ez nem ment automatikusan, de a megye hírével lehetőség nyílt possessorok állatainak csíkszentgyörgyi tartására. 1829-ben egy csíkszentimrei possessor kapott engedélyt Szentgyörgy megyéjétől arra, hogy szarvasmarháit a lesődi havasi csordában jártássá: „Folyó 1829-dik esztendő Szent György havának 21-dik napján Csík Szent Imrei Nemes László Pál jelentvén magát Megyénk előtt,... belső birodalma lévén Nemes Megyénkben,... a havasi csordában lévő marha legeltetés végett, mely meg is engedtetett három magyar forintok letétele mellett s egy-egy becsületes intertentio kiszolgáltatásával",293 1820. október 2-án a megye gyűlése úgy döntött, hogy a possessorok is „ egy füsttől egy sertést" kihajthatnak makkoltatni a megye havasába.294 Korábban is lehetett erre példa, mivel 1788-ban Péter Antal bánkfalvi határbíró azon méltatlankodott, hogy a szentmártoni possessorok több sertést hajtattak a megyéből összegyűjtött „makkos sertések” közé, mint ahányra engedélyt kaptak.295 Koncsag Zsigmond szentmártoni possessor kihasználva a simószegi juhok megfogyatkozását, még azzal is megpróbálkozott, hogy juhait beadja a simószegi esztenatársaság juhai közé. A megye protokollumának tanúsága szerint kivételesen teljesült az óhaja, természetesen a „megye hírével”: „Csík Szent Mártom Nemes lófő Kontsag Sigmond possessor jelenti magát a’ Nemes Megye előtt, hogy tizen hat... fejős juhait a Simó Szegi Esztenára kívánné bé adni a ’ Nemes Megye hírivei, tudván azt, hogy külömben ehez jussa nem is lett volna a Nemes Megye akarattyán kívül, Simó Szege fizesse mint hogy fogyatkozását tapasztalya az esztena dolgában, bé is 2,1 M 3. A. 15v. 292 M. 3. A. 12. 293 M. 2. 139. 294 M. 2. 137. 295 M. 2. 92. 136
