Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
lyen szerepelt a legalább 16 öl hosszú és 8 öl széles272 szentgyörgyi vagy bánkfalvi épületes beltelek tulajdonosi szintű birtoklása. Hasznos körülménynek számított, ha a kérelmező a beltelken kívül szentgyörgyi és bánkfalvi szántóföldet, rétet is magáénak mondhatott. A kérelmezőnek vállalnia kellett a gyűlés által meghatározott bészabadulási díj kifizetését, valamint az áldomás költségeinek fedezését. 1859-ben kászonaltízi Gáli András kért bészabadulási Szentgyörgy megyéjétől. Az ügyében hozott határozat kiváló példa a possessorrá válás útjára-módjára, ezért alábbiakban teljes terjedelmében, aláírásokkal együtt közlöm. „A follyó 1859-dik esztendő martius 5-én Csík Szent György Megyéjének gyűlése tartatván, ez alkalommal bé szabadulni kívánkozott a megye erdölési jogába Kászon Altízi Gáli András, kiis birtokára nézve megvizsgáltatván, úgy tanáltatott, hogy Bánkfalvában Altizesben szerzett vagyis cserélt belső telke bé üté a’ Constitutio szerinti mértéket, t. i. hosszúságára nézve 16 öleket, szélességére pedig a 8 német öleket, s ezen feljül kül birtoka is vagyon szántó és kaszáló helyekben a’ Szent Györgyi határban, s e mellett kötelezi magát, hogy a Megye rendszabályainak minden tekintetbe alája veti magát és tellyességgel a ’ Megyétől nyert bollétával élve azzal a Megye Kárára vissza nem él, cimborát a ’ Megye erdejébe tolvajul bé nem viszen, jelenleg pedig a’ bészabadulásért fizete 4, az az négy pengő forintokot a Megye szükségei pótlására. Mely bészabadulásrol tészünk bizonyságot a fenn írt időben és helyen. Kasza Ignátz, Kánya Ferentz, Kánya István, Gáli Dávid, Gáspár György, András István esküit, Tompos János, Váradi Alajos, Márton János esküit, Bene Gábor esküit, Dohai Ferentz, Csedő András, Kováts István, Texe Ignátz esküit, Kászoni Gáli András beszabaduló, név felírója Márton János fő havas bíró ”.273 Szentgyörgy megyéjének protokollumaiban az 1840-es évek második felében és az 1850-es években különös módon megszaporodtak a possessorok bészaba- dításával kapcsolatos határozatok. Bizonyára korábban is születtek efféle döntések, de azok jegyzőkönyvi rögzítését talán a legtöbb esetben elmulasztották a jegyzők. Alább először 1824-ből, majd az 1840-es és az 1850-es évekből említek, vagy idézek bészabadítási határozatokat. 1824-ben egy csekefalvi lakos feltűnően rövid határozattal vált a megye erdejének haszonélvezőjévé: „May Napon, úgy mint 30-ma january 1824, Csekefalvi lófő gyalogkatona Dánéi Péter bészabadult a Nemes Megye Közönséges erdeibe, bizonyos örökös sessioja mellett 3 német forint befizetés mellett ”. 274 1846. május 5-én „Nemes Csík Szent György Megyéjének közházánál” megjelent szentmártoni Albert Ferenc őkegyelme, aki a megye közgyűlése előtt kontraktuális levéllel igazolta megyebeli birtokát. Fizetett 6 magyar forintot a megye számára. Ezekre való tekintettel a gyűlés résztvevői elfogadták Szentgyörgy megyéje possessorának.275 Egy csekefalvi possessor 1847. évi bészabadulásit egy fölöttébb rövid határozat őrzi: „1847-be januarius 22-dik napján Csík Cseke falvi Nemes vitézlő Kömény 272 M. 3. A. 142v. 273 M. 3. B. 202v. 274 M. 3. A. 13. 275 M. 3. B. 225. 131
